2012. november 25., vasárnap

Házi kenőmájas

Már régóta terveztem, hogy házilag is készítek kenőmájast, de eddig még nem sikerült eljutnom a megvalósításig. A múlt héten disznóvágás után úgy gondoltam, hogy kéne valamit kezdeni a májjal. Elkezdtem a neten keresgélni kenőmájas receptek után. Találtam is elég sokat, és persze viszonylag kevés egyforma volt. Így aztán nem is maradtam egy konkrét összetételnél, hanem ami összetevő megmaradt a fejemben azt összekombináltam és így összehoztam egy viszonylag egyszerűen elkészíthető, de kellően finom májast.


Hozzávalók:


  • egy nagy sertésmáj kockázva
  • 1 nagy fej hagyma aprítva
  • 1,5 alma kockázva
  • bors
  • majoranna
  • vaj
  • zsír


Elkészítés:

3 nagy kanál zsíron üvegesre pároljuk a hagymát. Utána beletesszük a májat és csaknem készre sütjük. Ekkor kerül bele az alma. Az egészet jól összesütjük. Beletesszük a sót, borsot, majorannát. Levesszük a tűzről. Darabokban belekeverünk 10 dkg vajat. Ezután botmixerrel krémesítjük. A végén még igazítunk a fűszerezésen majd hideg helyre tesszük, hogy megdermedjen.
Az almától kicsit édeskés lesz, a vaj krémesíti, de jól érződik a sertésmáj karakteres íze is. Ha lágyabb ízeket szeretünk, próbáljuk csirkemájjal.

Vietnámi tavaszi tekercs

A vietnámi éttermekben az egyik kedvenc ételem a tavaszi tekercs. Chiliszósszal esetleg fokhagymás-chilis szósszal. Már régen jártam ilyen étteremben, s már nagyon hiányzott az íze. A múlt héten feleségem azzal lepett meg, hogy vacsorára vietnámi tavaszi tekercset készített nekem egy, a metro újságban megjelent recept alapján.


Lássuk, hogyan is készült:

Hozzávalók a tekercshez:


  • 350 g darált sertéshús (jó a csirke is)
  • 3 tojás
  • 150 g vöröshagyma
  • rizspapírlap
  • 20 g szárított shiitake gomba
  • 20 g fafül gomba
  • 150 g üvegtészta


A szószhoz kell:


  • fokhagyma
  • felaprított chilipaprika
  • halszósz
  • rizsecet
  • cukor
  • őrölt bors
  • zöld papaja (vagy karalábé)
  • sárgarépa


Elkészítés:

A tésztát hideg vízbe áztatjuk tíz percre. Leöblítjük, leszűrjük és kis (2-3 cm) darabokra vágjuk. A gombákat is beáztatjuk 15 percre szoba-hőmérsékletű vízbe. A hagymát és a gombákat apró darabokra vágjuk. A hús és a felaprított hozzávalókat összekeverjük a tojásokkal, sózzuk, borsozzuk, halszósszal ízesítjük. A rizspapírlap aljára  (típustól függően lehet, hogy forró vízbe kell áztatni) egy adag tölteléket teszünk. Egyet hajtunk rajta, két oldalát középre hajtjuk, majd az egészet szorosan feltekerjük. Forró olajban, nem túl nagy lángon, aranysárgára sütjük.

A szószhoz a zöld papaját és a sárgarépát lereszeljük. Sóval  és cukorral megszórjuk, 15 percig állni hagyjuk. Leöblítjük és enyhén kicsavarjuk. A halszószt elkeverjük egy kis vízzel, ecettel és cukorral. Hozzáadjuk a felaprított fokhagymát, chilit és megborsozzuk. A végén jön még hozzá a papaja és a répa.

A tekercseket forrón a szósszal tálaljuk.

2012. november 20., kedd

Fiktív vacsora jó hangulatban

Sok mozgás után megszomjazik az ember. Sőt, sokszor meg is éhezik. Így történt ez a múlt kedden este is. Addig ugráltunk, míg a "szokásos" óra utáni kocsmát, többek javaslatára, egy "előkelőbb"-re cseréltük, mert ott már enni is lehet. :-) Így utólag nézve, annyira nem is döntöttünk rosszul. 
Szóval, a megszokottnál egy sarokkal hamarabb megálltunk és betértünk a Fiktív Pub nevű helyre, melynek falán egy hatalmas, hamburgerről készült kép azt a reményt sugallta nekünk, hogy itt jól is lakhatunk. Felvonultunk a hangulatosan berendezett galériára, kicsit átrendeztük a helyet és miután megkaptuk, elmélyültünk az étlapban. 

Italban van választék, szerencsére limonádé is volt, éspedig nem is a legrosszabb fajtából. Nem túl édes, nem túl savanyú, benne citrom és narancsdarabokkal. Sörből, borból és egyéb alkoholokból is van bőven.

Az étlapon szerepelnek tapasok, erősen internacionális válogatásban: van lecsó, de van indiai bárány falat, sőt még mini hamburger is. Szerepelnek ezen kívül bisztró ételek, levesek és főételek is a lapon.

A nagy levesválasztékból mind a kettő kipróbálásra került. A gulyásleveses tál szélén peckesen állt a csípőspaprika. Állítólag az íze is jó volt.

OK, it már nem olyan peckes :-)
A sajtlevesről fotóm nincs, de világos krémszínű volt, csak a sajtgolyó volt kevés benne.

Jómagam inkább szilárdabb táplálékra vágytam, kipróbáltam hát a bisztró ételek közül a bárány kebabot, grillezett zöldségekkel, füstölt paprikakrémmel. A darált-fűszerezett bárányhús két fém pálcikára volt felfűzve. Kicsit száraz, de kellemes ízű volt,a szokásos istállóíz nélkül. A rajta lévő szósz nem juttatta eszembe, hogy füstölt paprikakrém lenne (mire kihozták, el is felejtettem, hogy az kell hozzá  - nem azért mert olyan lassú volt:-)), inkább olyan majonézesre hajazott . A zöldségekben túltengett a hagyma, kicsit sós volt, de azért kellemes. Vacsorára éppen elég.


Összességében a hely kellemes, a pincérek udvariasak. Az ételek egész jók, rengeteg hamburger van az étlapon, de azt majd legközelebb. Egyedül az árával van bajom, nem a legolcsóbb kategória. Az ár/érték arányról majd részletesebb teszt után nyilatkozom :-)


2012. november 19., hétfő

Szombati ebéd varázslatos ízekkel - Maharaja étterem

Azt hiszem, jól indítottuk a szombat esti bulit. Edina kedd esti felvetése, miszerint úgy enne valami indiait, villámgyorsan egy szombati ebéddé fajult a Maharaja étteremben. Ez pedig (legalábbis nálam mindenképp) remekül megalapozta az esti buli jó hangulatát.
A Maharaja éttermet már régóta ismerem, sok jó ételt ettem náluk (indiait, tibetit), de már majdnem egy éve nem fordultunk benne elő. Most örültem, hogy ismét itt lehetünk. Mint korábban említettem, egy étterem teszteléséhez a legjobb a nagyobb társaság, hiszen minél több ételt kóstolunk, annál jobban megismerjük a helyet. Most négyen voltunk, ez már egész jó "lefedettségi arányt" jelent, bár az étlap meglehetősen bőséges.
Szerencsére a pincér már rutinos, rögtön jön, kedvesen felajánlja, hogy segít a választásban. Csak mondjuk meg mit szeretnénk (csirke, hal, sertés, marha ... - na jó, sertés nem :-) ), milyen formában (sült, szaftos, csípős, ...) és már mondja is a javaslatait.
Természetesen igénybe vettük a segítségét, kiegészítve néhány olyan étellel, amit már régről ismerünk és ragaszkodunk hozzá. Egy indiai étteremben nálam nagyon fontos hogy mindenképp próbáljunk valamilyen tandoor-ban sült ételt és valamilyen curryt naan-nal és rizzsel. Az általunk választott ételek a sors kiszámíthatatlanságának következtében :-) megfeleltek ennek a "sablonnak". Nézzük, mit is választottunk:

  • Samosa Chat
  • Mix Tandoori tál
  • Tandoori csirke (fél :-) )
  • Karahi Lamb
  • Madras Lamb (valamiért a bárány a favorit a pincérnél - persze nem rossz választás)
  • Butter chicken
  • Pulao rizs
  • Punjabi kenyértál


A teljes választék
Italnak elsősorban mangó lassit ittunk (ezt nem szabad kihagyni ezen a helyen), de volt egy helyi specialitású masala tea is. A lassit érdekes formájú, talán bronzból készült kupában(?) kaptuk.
Mangó lassi - na jó, kicsit már ittam belőle :-)
A egyik kedvencem a Tandoor mix, mivel nagyon szeretem a tandoorban sült ételek ízét és itt a tálon (étlap szerint előétel 2 személyre) háromféle ízesítésű csirkét kapunk (szárny és mell). A zöld mentás, a piros a "hagyományos", a sárga pedig nem tudom milyen ízű, de kellemesen savanykás (mintha mustáros lenne :-) ). A legjobban a piros adja az általam olyannyira kedvelt ízt.

Tandoor Mix
A tandoori csirke a "hagyományos" piros bevonatot kapja, és a megfelelő ízeket adja vissza. Nem kevés, a fél csirke valóban rajta van, de nem egyben, hanem darabolva. Mindkét tandoor ételnél forró vaslapon érkezett a hús, káposzta-reszelék tetején. Még percek múlva is sercegett és gőzölgött az egész. Ráadásul a végére ott maradt a lapra rápirult káposzta ...! Mmmm.


A madras lamb egy nagyon jó és csípős curry. Átjön belőle a gyömbér íz és a madras keverék ízei. A bárány  nagyon puha, nem érződik a gyakran előforduló "istálló íz" rajta.

Madras Lamb

A samosa chat egy vegetáriánus saláta. Alapja a krumplival-hagymáva-borsóval töltött, és olajban kisütött tészta, csak darabolva, rajta pedig egyéb nyers zöldségek egy kicsit arabos behatású, savanykás keveréke. Remek frissítés a tömény curryk mellé.

Samosa Chat
A másik bárányétel a karahi lamb. Ez is csíp, kicsit világosabb színe van, mint a madrasnak. Az ízében is inkább a paprika dominál. A báránnyal itt sincs gond. 

Karahi Lamb
Az indiai étkezés elmaradhatatlan része a naan. Köretként főleg currykhez, de máshoz is jó. A punjabi tálat azért szeretjük, mert nem csak egyféle kenyér van rajta, hanem mindjárt három. Egy "natúr", egy sajtos (házi készítésű friss sajt) és egy fokhagymás. Ez a kenyér a tandoor kemence falán sül, és lágy, omlós lesz a rákent vajtól. A töltöttnél két lepény közé kerül a töltelék. Egyszerűen mennyei, amikor a finom krémes curryt egy puha, friss, még meleg lepénydarabbal tunkoljuk és esszük :-) A pulao rizs is remek. Sárga a kurkumától, némi zöldség is színesíti, és szépen pereg a rizs. Currykhez ez is kiváló.


A butter chiken a másik kedvenc ételünk. Ez nem csípős, hanem édeskés, lágy, krémes, vajas ízű étel, benne az előtte kemencében megsütött csirkedarabokkal. Színe halvány rózsaszín. Szerintem még a gyerekek is nagyon szeretnék.


Nos, ez volt a szombati ebéd. Én nem bántam meg, de úgy láttam a többiek sem :-) A Maharajába mindig érdemes visszanézni. Az egyetlen hibája talán az, hogy pincehelyiség, kicsit sötét van a fotózáshoz, s így a telefonom  nem tud olyan jó képeket készíteni :-) De a berendezés hangulatos, talán még az indiai zene hiányozhat ez embernek (persze nem mindenkinek :-) ) Az árak az erős középkategóriába tartoznak, de a mennyiség akkora, hogy ha becsomagoltatjuk a maradékot, még másnap is meg tudunk belőle ebédelni. Így már egész jó az ár/érték arány.







Jamaicai ízvarázs

Ismét egy Lucullus vacsora, és ismét egy újdonság. Ezúttal Jamaicára kalauzolt el minket a Savannah étterem csapata. A helyet ismertem már a Zanzibári vacsoráról, a vendéglátókat pedig még korábbról, a nigériai vacsoráról is. A hangulatos étterem a Nyár utcáról nyílik. A felső kisebb területet foglaltuk el, és amíg mindenki megérkezett nézegethettük az afrikai stílusú berendezést és kóstolgathattuk az egzotikus italokat. Aki alkoholt fogyasztana, választhat a dél-afrikai borok vagy esetleg a Rejtő regényekből is ismert pálmabor közül.

Pálmafa kis banánokkal - kár hogy műanyag :-)
  Ha valaki alkoholmenteset szeretne javasolni tudom a különböző egzotikus gyümölcslevek kombinációit. Az én kedvencem a kókusz-ananász keverék. :-)

Krokodil (gyík?) a falon
A menü:
  • Jamaica-i kóstoló: Jerk csirkeszárny, jerk rák, sült cukkini és sült plantain ananászos és narancsos mártogatóval
  • Rumos sütőtök leves a Nagy Antillákról
  • Jerk csirke
  • John Candy marhasültje bors-szószban
  • Kingston town Hal-curry
  • Mary ‘ o Anna Rasta-Pasta
  • Jamaica-i káposztasaláta
  • Jamaica-i jerk krumplisaláta
  • Babos rizs
  • Fűszeres burgonyagerezdek
  • Kókuszpuding ananásszal 

Két álarc között egy kép

Kép álarc nélkül
A szokásos bevezető után meghallgattuk az étterem vezetőjét, aki részletezte mi várható a vacsorán, ezzel előre felkeltve az amúgy sem kicsi étvágyunkat. Izgatottam vártuk az első fogát.

Az előételben mindjárt megismerhettük a beharangozott jerk-fűszer ízét. Ez egy különleges jamaicai pác, jellegzetes helyi fűszerekből készítve. A csirkeszárny és a rák enyhén füstös, nagyon kellemes és érdekes ízt árasztott. A rák, gondolom a grillezésnek köszönhetően egy kicsit kemény volt, a csirke viszont puha és omlós. Az ananászos mártogatós jó volt, de még jobban ízlett a narancsos. Sejtelmes, citrus-íz érződött benne. Nagyon jól passzolt a sült főzőbanánhoz, amely kicsit száraz így sütve. A cukkini puha volt, az íze kicsit "lecsós", ravasz módon késleltetett csípéssel. Az édesburgonya puha volt és remek színnel bírt. :-)


Ezután érkezett a rumos sütőtök leves. Vizespohárban, gyönyörű sárga színben. Ízre édeskés, néha kissé karfiolra emlékeztetett. Benne kókusz-reszelék és kókusztej. Az rum íze külön nem érződött. Meglepetésre ez is csípett :-) Fantasztikus volt, bármikor simán enne belőle az ember.


A főételek, köretek saláták egyszerre kerültek az asztalra. A rasta-pasta egy tésztaféle, brokkolival és gombával. Itt természetesen a brokkoli íz dominál. A krumpli egy jó, fűszeres sült krumpli, itt-ott kellően megpirulva. A rizs enyhén fűszeres, erősen sótlan, a bab íze is átjön.


A marha gyakorlatilag egy sűrű édeskés marhapörkölt, csípősen, fahéjasan. A nyársakon halak sültek, puhán, kevés fűszerrel. Szinte szétomlott az ember szájában. A csirke puha, csontmentes (pedig nem hiszem, hogy mell volt :-) ) és nagyon szaftos. Még a belsejében is érezni a fűszerek ízét.


A salátákból a krumplisaláta majonézes (vagy hasonló). Benne talán zellerszár, de enyhén savanykás, ami kifejezetten jót tesz neki. A káposztasaláta kicsit édeskés, és hasonlít az itthon megszokottakra.


A végére maradt a dupla desszert. Az egyik a kókuszpuding ananásszal. Ízre tulajdonképpen kókuszos vaníliakrémnek hat, melyhez remekül passzol az ananász, de mint kiderült, vanília az nem volt benne :-) Persze ez nem vette el a kedvünket, lelkesen kanalazgattuk és élveztük a krémességét :-)


A meglepetés desszertet Szántó Tibor, csokoládékészítő mesternek köszönhettük. Megkóstolhattuk az összetört jamaicai kakaóbabból készült masszát (hengerelve, kockázva a kis zacskóban). Sőt megízlelhettük magát az eredeti jamaicai kakaóbabot is. Érdekes, füstös íze van. Utána kóstoltuk az ebből tejszín és rum segítségével készült desszertgolyót. Egyszerűen fantasztikus, ahogy a füstös-kesernyés kakaó ízt, ami a első pasztából átjött, milyen remekül megszelídíti a tejszín és a rum. Az alapíz megmarad, de máris sokkal krémesebb, lágyabb lesz. Akármennyit meg tudtunk volna enni belőle. :-)

Reklám, jamaicai kakóbab, csokigolyó

Kakaóbabból préselt lemez, kakaóbab, csokigolyó

Összefoglalva a vacsora nagyszerű volt. Sok érdekes, új ízt is találtunk benne. Az éttermet már ismertük, a kiszolgálás most is remek volt, a helyszín kellemes és nyugodt. Érdemes ide ellátogatni, rendszeresen szerveznek gasztro-eseményeket is. Az étlapon pedig Afrika szinte minden országának ételeiből válogathatunk.

2012. november 12., hétfő

5 csillagos ételkóstolás - Tablefree napok

A TableFree.hu portál szervezésében november 14.-21. kerül megrendezésre a "TableFree Éttermi Napok" rendezvénysorozat. Ennek keretében egy héten át Budapest legjobb éttermei kínálnak 3000 illetve 5000 forintos menüket a látogatók számára. Ezen esemény kapcsán jártunk a Gresham Palotában, a Four Seasons Hotel konyhájában, ahol megkóstolhattuk a "libanapokra" megalkotott ételkülönlegességeket, köztük olyanokat is, melyek a fenti rendezvénysorozatra kitalált menüben is szerepelni fognak.

Míg a résztvevők gyülekeztek, megcsodálhattuk a hotel fantasztikus előterét, a hatalmas üvegkupolát, a csillogó üvegcsillárt vagy akár a díszítésként elhelyezett, vázánként több tucat kardvirágot. 



Miután mindenki összegyűlt és a ruhatárban elhelyeztük a kabátokat, elindultunk az alagsor útvesztőjén a hidegkonyhába, ahol a kóstoló várt minket. A szűk kis konyhába ugyan nehezen fértünk be, de a kényelmetlenséget feledtették a kétoldalt a pultokon elhelyezett finomságok.


Elsőként mindenkit itallal kínáltak (vörös és fehérbor, ásványvíz, ...), majd miközben elhangzott az általános ismertető, a jelenlévő segítők elkezdték kínálgatni az ételeket.

A "menü" a következő volt:
  • Libamáj bruleé fügelekvárral
  • Bükki kecskesajt koktél (birsalma, méz, kamilla, zölddió befőtt)
  • Sütőtök erőleves, füstölt konfitált libacomb, szarvasgombás grízgombóc
  • Juhtúrós palacsinta, csicsókakrém
  • Libamell, körte borókabogyó kéregben, gesztenye és zeller


Mint a képeken is látszik, mindegyik étel kis tálkákban, kóstolónyi mennyiségben volt kihelyezve, de természetesen az étteremben "normál" méretben számíthatunk rá.

Elsőként, mint minden "rendes magyar" :-), a levest próbáltam. Ez nem krémleves, hanem erőleves, melyben sütőtök főtt. Kellemes, kicsit édeskés íz, benne apró húskockák és a grízgombóc. Fantasztikus az összhang.


A juhtúrós palacsinta egy érdekes találmány. Maga a palacsinta nem annyira extra, de a rárakott csicsókakrém és a fűszerolaj ad neki egy érdekes ízt.


A libamell puha volt és közepesen átsütött. Mellette a "panírozott" körte édeskés íze remekül érvényesült. Járt hozzá még egy teljes sültgesztenye is. Ezen kívül a gesztenye és a zeller krém formájában volt jelen. A gesztenyekrémben jobban átjött a gesztenye íz, mint a zellerkrémben a zeller, de így is jól passzolt a többi hozzávalóhoz.


A bükki kecskesajttal kapcsolatban megtudtam, hogy az étterem igyekszik minél több hozzávalót magyar vállalkozóktól beszerezni, innen származik a kecskesajt is. Maga a koktél kicsit krémes-morzsás állagú volt, nagyon jó íz-harmóniával rendelkezett és kicsit édes volt. Nálam simán bevált desszertnek is :-)


A "főételek" sorában utolsónak a libamáj maradt. Felül egy krémes májas, alul az édes fügelekvár. Dísznek némi lilahagyma. Az átlagember nem is gondolná, milyen jól megy a "májkrémhez" a lekvár. :-) Igaz, a füge miatt ez is elég édes volt, ami persze nem baj, csak ha sok van belőle egy étkezésen (legalábbis nálam) :-)



A főételek tesztje és a segítőkkel való beszélgetés kicsit elhúzta az időmet, így a desszertekből már nem sok maradt. Sikerült megkóstolni a máktortát, melyet az idei évi ország tortája ihletett, és egy mangós édességet is.
A máktortában kinézetre ugyan elsőre senki nem ismeri fel az ország tortáját, de miután megkóstoltuk, felfedeztünk minden fontos összetevőt: azaz a mákot és az almát.  A mák a tésztában volt elsősorban, az alma a tésztára kenve és a tetején lévő hengeres "képződmény" belsejében :-) Nagyon finom volt. A mangós krém is jó volt, Alul pisztáciás, tetején mangókrém.


Az ételeket maguk a szakácsok és a szálloda konyhavezetője kínálgatták. Szívesen válaszoltak a kérdésekre, még akár az elkészítés módját illetően is. Megismertük az étterem 3 oldalas étlap-struktúráját is. Mindig van egy magyar oldal, magyaros ételekkel, van egy "nemzetközi", elsősorban olaszos ételeket felvonultatva és egy napi menü-oldal. Az menün található ételek változnak az évszakkal együtt is és a vendégek kívánságát is figyelembe veszik. Előfordul, hogy levesznek egy ételt a menüről, de ha sokan kérik, visszakerül. Az árak nem olcsók, de ha a hotel és az étterem színvonalához nézzük, nem is olyan drága. Találhatunk ennél jóval drágább, de kevésbé elegáns helyeket is a városban. Mindenképp érdemes kipróbálni, legalább a fenti éttermi napok alkalmával. Egy 5000 forintos menü az itteni árakhoz képest nagyon jó ár/érték arányt ad. Búcsúzáskor még átvehettünk a ruhatárban egy dobozkában három különböző készítésű bonbont is. 

Az étterem-látogató sétánkat ezen a napon egy sarokkal arrébb folytattuk, a Nad'Or Boutique bisztróban. A hely nemrég nyílt meg. Kifejezetten bisztró étteremként tervezték, a kínálat is ennek megfelelően alakul. A belső kicsit egyszerű, de mégis érdekes, engem egy kissé a szocializmus idején oly sokat látható "kocka-modern" stílusra emlékeztet. Nekem kicsit fura, de nem rossz.


Itt a kávét illetve az éttermi napokra javasolt körtés pitét kóstolhattuk meg. Egész pontosan, mivel én nem kávézom, becseréltettem egy forró csokira. Ez jó volt, bár már kezdett elég lenni az édességekből :-)


Az asztalokon az édesítőszerekből nagy a választék. Édesítőszer, fehércukor, barnacukor. Kinek-kinek ízlése szerint.


A pite viszonylag egyszerűnek tűnt. Alul-felül tészta, benne félbevágott körték helyezkednek el. Hozzá egy is hab, és máris kész a remek desszert.


A pite alapján ez a hely sem lehet rossz, de ide még vissza kell térni egy alaposabb kóstolóra. Talán majd az éttermi napok alkalmával el is jövök :-)