2012. október 30., kedd

Látogatás egy eldugott étteremben - Korea étterem

A Korea étterem Budapest viszonylag frekventált területén, az Ilka utcában található. Bár a környéken nagy a forgalom, mégis kevesen ismerik. Saját statisztikáik szerint mindössze a látogatóik 1 százaléka magyar, a többiek koreai turisták. 

Őszintén szólva maga a hely kívülről nézve nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek. Egy sarki étterem, egy kopott régi épület aljában. Belülről sem az a csillogó-villogó modern hely. A koreai díszítés is kimerül néhány kép és paraván elhelyezésével. Egyszóval ha az ember csak úgy erre jár és benéz, nem biztos, hogy feltétlenül ingere támad ide betérni. Persze, mint tudjuk, a látszat csal, és ha valakinek jó orra van az sok minden felfedez.



Ebbe az étterembe szervezte a Lucullus az első koreai vacsoráját. Az étteremben a galérián található több asztal, valamint egy külön terem is. A galéria részt foglaltuk el, és izgatottan vártuk, mit is tud a koreai konyha :-) A tálalás már eleve érdekes volt, még sehol sem találkoztunk fémből készült evőpálcikával.



Az első pont kis csalódást okozott. Italként szerettünk volna valami koreait, vagy legalább keletit. Az étlapon szerepelt gyömbér és zöld tea, de sajnos a valóságban már nem létezett, csak Pickwick tea. Alkoholos italból egyetlen nemzeti volt, a Soju, ami édesburgonyából, rizsből és árpából erjesztett "likőr", bár ízre inkább az orvosi sebfertőtlenítőt juttatja az ember eszébe. De ez legalább igazi koreai, és azért annyira nem is rossz :-)



A menü:


Fő(bb) ételek
 
  • ModeUm Jun, azaz asszortiment tál: rajta tojással pirított haltallér, darált hús szójaszósszal, koreai palacsinta
  • Bulgogi, speciális szószban pácolt marhahús, szezámolajjal, hagymával
  • SzóGál Bi, a koreai süsd-magad-mozgalom remeke, azaz pácolt rövid marha oldalborda Wasabi dresszinges zöldsalátával
  • Jázmin rizs
 
Ban-csan (mellékételek)
 
  • Az elmaradhatatlan Kimchi, azaz kínai kel halszósszal
  • Katt ugi, jégcsapretek nagyon különleges ízvilággal
  • Shi gam chi, gunnyasztott spenót
  • Po-sot, koreai gombaféle
  • Erjesztett szójababcsíra
 
Desszert
 
  • Csokoládégolyó koreai inspirációval átitatva 


Mint megtudtuk, a koreai konyhában minden főbb ételhez tartoznak úgynevezett mellékételek. Az első fogáshoz, a ModeUm Jun-hoz 5 mellékétel is érkezett. Az egésszel mindössze annyi gond volt, hogy a 4 és 6 személyes asztalokhoz ugyanannyi étel érkezett és mindkettőn 4 felé voltak osztva az egyes elemek. Így kicsit nehézkes volt az osztozkodás 6 személy esetén. Mindenesetre ahogy abból a fél falatból megállapítható volt, a haltallér puha volt a párizsias bundájában. A koreai palacsinta valamilyen zöld levéllel keverve is finom volt. A darált húst elsőre nem vettük észre a tésztájában, de mikor elolvastuk hogy az van benne, valóban felrémlett, hogy mintha itt-ott beleakadtunk volna némi húsba is. De az íze ennek is jó volt. 



A mellékételek is érdekesek voltak. A kimchi kínai kelből volt, piros maszattal borítva. Ízre halvány savanyúkáposztás alapíz (állítólag valóban hasonlóan erjesztik a káposztát, mint itthon), hozzá igen kemény csípős íz. A jégcsaperetek szintén pirosan, savanykásan és igen csípősen segített az étvágy előkészítésében. A gunnyasztott spenóton a szezám íz dominált, a hagymás gombában pedig a gomba vitte a prímet. A szójabab kicsit édeskés, de jó ízű volt. Középen egy kis mártogatós szósz is meglapult, szójás, szezámos, hagyás, de nemigen volt mit belemártani.


Őszintén szólva, mivel a főbb étel igencsak kóstoló szinten működött (fejenként egy falat), a mellékételekhez az ember szívesen vett volna némi köretet, legalábbis a nagyon csípősökhöz.

A következő fogás a Bulgogi, azaz a pácolt marhahús szezámolajjal és hagymával. Ehhez köretként kaptunk egy csészényi (marék :-) ) rizst is. A hús puha volt, fokhagymás-szójaszószos ízzel, finom gombával és hagymával.


Szerencsére ekkorra már eljutott a mennyiségi reklamáció híre az illetékes helyre, s így a nagyobb asztalokhoz a végén kihoztak egy második adagot is belőle.


Ezután egy kis pihenő következett, miközben a pincér nekilátott a legfőbb fogáshoz való előkészületeknek. Bekapcsolta az elszívót, levette az asztalok közepén található fém fedőket, melyek alatt egy kis gázgrill rejtőzött. Begyújtotta és amíg melegedett, kihordták a sütnivalókat.


Ez pedig nem volt más, mint fokhagymás, barna szószban pácolt marhahús. Ehhez járt zöldsaláta (ezt nem találtam túl izgalmasnak) és kaptunk még kimchit, gombát és spenótot az első 5 mellékételből, valamint fokhagyma szeleteket. 
Ennek a fogásnak két poénja is van. Az egyik, hogy magunk süthetjük a  grillen, a másik pedig, hogy szeletelni (mivel kés és villa nincs) ollóval kell. Így aztán minden megsült szeletet ollóval ügyesen 6 felé vágtunk. Érdekes, sőt elég vicces játék volt :-) Az elkészült húsra senkinek nem lehetett panasza. Nagyon puha, és nagyon finom volt.


Ja igen, már a kezdeti tálaláskor minden teríték mellett volt egy tányér, benne valamilyen pirosas massza. Ez ízre a japán vörös mizo-ra emlékeztetett és valóban valamilyen bab-paszta volt. Mivel nem volt semmihez rendelve és itt ettem meg, a marhához. Remekül passzolt hozzá.



Már csak a desszert volt hátra. A Lucullus csokikreációját Király Anita alkotta. Kívül finom étcsokis bevonat, belül selymes krém. Az ember nem is hinné, hogy ebben a finom édes krémben kínai kel és gyömbér is előfordult.

Összefoglalva, az ételek jók voltak, bár annyira nem éreztem extra ízeket, leginkább a kínai ízekre hasonlított. Mindenesetre a konyha jó. Inkább technikai nehézségeket éreztem. Ilyen például a fent említett 6 főre 4 főnyi ételt, 4 részre osztva viszünk ki. Szegény pincér egyedül szolgálta ki a húszegynéhány embert. Ez főleg fizetésnél volt érdekes, amikor megállt egy asztalnál, egyeztette milyen italokat rendeltek, szétbontotta fizető csoportok szerint, majd lement a számlákért. 3-4 perc múlva feljött, elkérte a pénzeket, majd lement a visszajárókért. Újabb pár perc múlva visszajött, visszaadta a visszajárót és ment a következő asztalhoz. Kicsit nehézkes és lassú volt a dolog.
Ha csak az ételeket nézem, szívesen visszajönnék még ide, de az árak alapján nem hiszem, hogy fogok. Egy előétel átlag 3000-3600 Ftba kerül. 2900 Ft alatt talán étel sincs. És ami érdekes, hogy a vilmos körte pálinka ára megegyezik az ősszibaracklé (2 dl) árával. Gyümölcslé-gyümölcslé?






2012. október 10., szerda

Kínai sült gyümölcs

Mint többször említettem, az ázsiai éttermekben nem jellemző a nagy desszert választék. Jó, ha 2-3 félét kapunk, abból is szinte mindegyik helyen megtalálható a sült banán/alma/ananász variáció. Úgy alakult a múlt héten, hogy maradt otthon egy darab ananász, amit már fel kellet használni. Gondolkodtam, mit csináljak belőle és végül úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam is a kínai sült gyümölcs elkészítését. Segítségül felhasználtam Wang mester receptjét. Az eredmény váratlanul jó lett.



Hozzávalók (kb. 2 db közepes banánhoz):


  • 3 ek finomliszt
  • 2 ek keményítő
  • 10 ek víz
  • sütőpor
  • 1 tojás sárgája
  • sütéshez olaj
  • ízesítéshez méz


Elkészítés:

A hozzávalókat egyenletesen összekeverjük. Közepesen sűrű masszát kapunk. Az ananászt (vagy egyéb gyümölcsöt) 2-3 cm-es kockákra vágjuk, a masszában megforgatjuk, ügyelve arra, hogy mindenhol fedje a tészta. Nem túl forró olajba tesszük és néhány perc alatt aranysárgára sütjük. Amikor kész, lecsöpögtetjük és meglocsoljuk mézzel.

2012. október 8., hétfő

Magyaros vendéglátás a kikötőben - Sirály étterem Balatonfűzfő

A Sirály étterem Balatonfűzfőn, a Marina-Fűzfő vitorláskikötőben található. A hangulatosan berendezett étterem hatalmas terasszal rendelkezik a vitorlásokkal teli, rendezett kikötő felé. A hely egész évben nyitva áll. Ezúttal egy vitorlásverseny (IX. ABAS-Master kupa) apropóján próbálhattam ki a vendéglátást. 



Volt svédasztalos étkezés és természetesen reggelenként az étlapról választható reggeliket is ki tudtuk próbálni. Az étterem profilja a hagyományos magyaros ételek készítése. Senki ne várjon extra fogásokat, franciásan elegáns díszítéssel. Itt minden a jól bevált standardok mentén működik. Ízlésesen elhelyezett ételek, némi zöldség dísszel, esetleg a jól bevált pirospaprika-szórás a tojások tetején. Persze nem is kíván mást az ember, - főleg egy kellemes, vízen eltöltött nap után -, mint egy finoman elkészített ételt, melynek a mennyisége is megfelelő. Ezt itt megkapjuk. És most lássuk a részleteket, melyekben, közmondásosan az ördög lakozik :-)

Kezdjük a reggelivel. Ez nekem már önmagában tetszik, hogy egyáltalán lehet reggelit kapni. Tehát nem arról szól a dolog, hogy délben kinyitunk és akkor jöjjenek a vendégek, hanem alkalmazkodva a helyhez, azaz hogy már reggel érkezhetnek a hajózni vágyók, esetleg fent laknak a panzióban és reggelizni szeretnének, az étlap a reggelikkel kezdődik. Lehet kapni kakaót, forró csokit (ez tudom ajánlani :-) ), teát, ételnek pedig tükörtojást sonkával, baconnel, rántottát baconnel, sonkával, gombával, sőt bundás kenyeret és (állítólag) sült kolbászt mustárral. Ezt ugyan nem sikerült kipróbálnom, mert nem volt, de hátha egyszer összejön. Sok minden leszűrhető egy helyről az alapján, milyen sült kolbászt árul. :-) 

Próbáltam a baconös rántottát és a baconös tükörtojást is. Bátran állíthatom, hogy mindkettőt remekül készítik. Úgy ahogy én szeretem. :-) A tükörtojás sárgája lágy, a rántotta sem keménnyé száradt, hanem még enyhén folyik rajta a tojás. A mennyiségre sem lehet panasz. Tükörtojás 3 tojásból készül és gondolom a rántotta sem lehet kevesebb, mert bőven elég volt reggelire, főleg a friss kenyérrel. :) Igaz, a tetején a paprika-szórás kicsit régről bennragadt szokás, de ez nem ront semmit az élvezeti értékén.


A svédasztalos fogadáson feltálalt ételek nem tudom, mennyire fedik az étlapon találhatókat, de gondolom van átfedés közöttük. Persze ha nincs, a szakács tudását akkor is tükrözik. 
Levesként babgulyást kaptunk. Őszintén szólva ezt nem kóstoltam, de általában meg voltak elégedve vele az emberek.
Főételek közül első próbálkozásra a következőket vettem: harcsapaprikás túrós csuszával (egyik nagy kedvencem), csirkemáj baconbe göngyölve és megsütve (másik kedvenc :-) ), rántott, filézett csirkecomb, fasírt
A túrós csusza finom volt, és szerencsére nem spórolták le róla a sült szalonnakockát. Így remek köret egy jó harcsapaprikáshoz. Az itt feltálalt nálam az egész jó kategóriába esik. Az íze kellemesen paprikás, a halhús omlós, puha,  bár a sűrítést jobban szeretem tejfölös-lisztes habarással, míg ez inkább olyannak tűnt, mint a kínai éttermekben a levesek, kicsit kocsonyás-keményítős formának. De azért elég jó ízű volt. Még este 11-kor is érdemes volt repetázni belőle, amikor megéhezett az ember. :-) 

A csirkecomb nagy előnye volt, hogy filézték, bár szerintem egy kissé túlsült, és ez szokásosnál szárazabbá tette.


A baconbe tekert máj régi nagy kedvencem. Itt sem kellett csalódnom. A máj puha volt, a bacon szorosan rásült a májra. Kicsit száraznak érződik, de ez nem az elkészítés hibája, hanem, a máj tulajdonsága. Egyedül a fasírt nem jött be. Kicsit zsíros volt és az íze is talán kissé túl paprikás.

A második tányéron a kimaradt ételeket próbáltam ki,. főleg  a hidegkonyha területéről. Fűszeres sült krumpli, zöldsaláta, tésztasaláta, virslisaláta. A krumpli jó ízű és puha volt. A zöldsaláta enyhén fűszeres, olajos, főleg salátát, répát és hagymát tartalmazott. A tésztasalátában formás masni alakú tészta volt, majonézes  kenettel és sonkával. Íze magában nem sok. A virslisalátában szerintem füstli virsli volt, amit ugyan nem kedvelek, de legalább adott valami más ízt is, nem csak a majonézét. Ez mind összekeverve végül is nem volt rossz.


A desszert nagyon népszerű volt. Túrós derelye, de nem főzve, hanem olajban sütve, porcukor szórással és tejföllel. Remek íze volt. Olyannyira, hogy mire a fotózás eszembe jutott, már csak kettő maradt :-)


Italként mindehhez remek Balaton környéki vörösbort, esetleg fehéret vagy sört szolgáltak fel. A vacsorából egyetlen fogást hagytam ki (legalábbis még akkor), ez pedig a csülök volt. Valahogy nem kívántam, és nem jött be elsőre az illata sem. Szerencsére mikor éjféltájban megéheztünk és kértünk némi ennivalót, a megmaradt csülköt hozták ki nekünk, savanyított alma és cseresznyepaprikával, valamint friss kenyérrel. Hát régen esett valami ennyire jól, mint ez a csülök. Vajpuha, a bőre is simán ehető, fincsi zsíros falatokkal. A paprikák is nagyon passzoltak hozzá.

Összességében nagyon bejött az étterem. Semmi túlbonyolítás, egyszerű ételek, egész jó minőségben. A pincérek udvariasak és készségesek (remélem nem csak a rendezvény örömére - igaz ahogy elnéztem a hajótulajdonosokkal, akik ugyebár rendszeresen erre járnak nagyon jó a kapcsolatuk). A hely is kellemes, nagy terasz, kilátás a vízre és a hajókra. Télen-nyáron nyitva, érdemes beugrani akár egy reggelire, akár ebédre.

2012. október 1., hétfő

Nanjing kínai étterem

A Keleti pályaudvar Kerepesi út melletti parkolójának végében áll egy igencsak lepukkant épület. Korábban nyilván MÁV-os célokra használták, sőt gondolom most is van benne MÁV terület, mindenesetre az aljában helyet kapott egy kínai éterem is. Kicsit bizarr látvány a kopott, vakolatvesztett  falak alatt a zöld színű kínai pagodatető, piros korláttal, és mintás oszlopokkal, de ha az ember éhes, akkor összeszedi a bátorságát és bemegy :-) Én is bementem, Igaz, nem csak az éhség, hanem a kíváncsiság is vezérelt. Már régóta ki szerettem volna próbálni ezt a helyet.


Belépve már sokkal kellemesebb látvány fogadott. Több kerek asztal, díszített falak, tükrös mennyezet. Igaz, jobbfelől a kínai gyorsbüfékből ismert tálalópult rontja a képet. 


A pincér (nem kínai) udvariasan fogadott, hellyel kínált egy asztalnál. Megkaptam az étlapot, melynek elolvasása felér egy kisebb novella elolvasásával. Szerencsére a pincér készségesen ajánlott ételeket az általam megadott paraméterek (legyen csípős :-) ) alapján. Lássuk csak, van például csirke wokban sütve, hozzá sült zöldségek. Esetleg sertéshús, zöldségekkel sütve. De van marha is, ehhez zöldség is jár. Nem is szólva az újhagymás bárányról, ehhez újhagymát és egyéb zöldséget sütnek :-) A listából az újhagymás bárányt választottam, levesként pedig a vietnámi/thai nosztalgia okán erős-savanyú levest (ez a kedvenc levesem - mármint elnevezésben :-) )

A leves a legrosszabb kínai gyorsbüfék emlékét idézi. Sűrű takonyleves, csípősen, ecettől enyhén savanyúan. Benne tojás, fafüle gomba, répa vékonyra vágva és teljesen ízetlenül.


A bárány már sokkal szimpatikusabb. Ezt nem a pultból hozzák, hanem frissen készítik. Enyhén római köményes íze van és nagyon kicsit csíp. A hús puha, hozzá rengeteg újhagyma, gyömbér és paprika. A leves után nagyon kellemes csalódás volt.


Köretként zöldséges sült rizst kértem. Hát ez sem volt egy nagy szám. Elsősorban a rizs íze volt érezhető, benne minimális és hajszálvékony répa, káposzta, borsó és hagymadarabok látszottak, de annyi nem volt, hogy igazán ízesítsék a rizst. Köretként a húshoz azért jó volt.


Italként szerencsére nem csak a Coca Cola gyár termékeit árusították. Volt kínai zöld tea is, melyet elegáns, festett, levélszűrős porcelán csészében tálaltak.


Összefoglalva a hely valahol a gyorsbüfé és az igazi éterem között foglal helyet. Van ebédmenü (sajnos ebből volt a levesem is), mely semmivel nem jobb (esetleg rosszabb) a gyorsbüféknél, de ha vigyázunk, hogy a büfében kapható ételeket kihagyjuk, akkor egész jót lehet itt enni. Ráadásul az árak is jók voltak. Egyszóval ha viszonylag gyorsan, nem túl drágán tűrhető kínai ételt akarunk enni, érdemes betérni. Persze ha minőségibb kosztra vágyunk, néhány buszmegállóval arrébb találunk ennél sokkal jobb helyet is.