Kocsmai ételek a látványkonyhában - látogatás a Philippe, a belga étteremben

A Philippe,a belga étterem egy kuriózum a rengeteg pesti étterem között. Ha valaki itt eszik, számíthat rá, hogy elegáns, gyönyörűen megkomponált ételeket kap, fantasztikus ízösszeállítással. A homár menü, tengeri menü, gurmand menü mellett többféle, már megnevezésében is nagyon előkelő ételt választhat az éhes vendég. Persze abban az esetben, ha nem felejtette otthon a pénztárcáját. :-) Philippe nem tartozik a legolcsóbb éttermek közé (bár van napi menüje is, relatíve kedvezőbb áron) - igaz nem is a legdrágább -, de az ár-érték arány nagyon kedvező.

Persze ha valaki még így is sokallja az árakat, számára kedvező lehetőségként merül fel a Lucullus évente megrendezett vacsora-estje, melyre Philippe mester mindig fantasztikus összeállítással készül. Ezúttal az ötödik Lucullus rendezvényen vehettünk részt. A vacsorán Philippe édesapjának kedvenc ételeiből komponált menüsort kóstolhattunk végig. Ehhez lehetett válogatni a különböző extra belga sörökből. Sajnos az alkoholmentes választékból eltűnt a jó kis házi limonádé és csak kétféle gyümölcslé és ásványvíz maradt.

A menüsor:

• Falatka farandole.
• Disznóköröm kerti fűszeres preszelni pástetommal, Ardenneki sonkával, lila mustárral.
• Homár bársonyos krémleves.
• Liége-i húsgómboc, belga hasábburgonyával, salátával.
• A legfinomabb belga csokisütemény, csoki mousse-szal és Brugge-i pipadohány-fagylalttal.

Étvágygerjesztőnek falatka farandole háromféle tengeri falatot tartalmazott: egy tonhalból készített pástétom-golyót (ízre mintha füstölt húsos szalonna lenne ledarálva - nagyon finom), egy rák-kompozíciót currys öntettel és némi zöldséggel, valamint egy kagyló-rák saláta kompozíciót. Mindezt elegánsan egy kerámia-lapon tálalva, hozzá a helyben sütött kenyérfélékből kínáltak háromfélét, kis szeletekben.

Az előétel egy igazi belga specialitás. Tulajdonképpen disznósajt sertéskörömből készítve, de egy cseppet sem hasonlít az igazi magyaros, paprikás-borsos-fokhagymás disznósajthoz. A színe világos, benne valamilyen zöldfűszer (néha kissé ánizsos ízt éreztem). Az egész vajpuha, könnyen csúszós. Mellé egy hajszálvékony szelet, elsőrangú sonka, hozzá az elengedhetetlen sárgadinnye golyók. Mellé lila mustár (lilahagymából), ízre engem a bajor mustárra emlékeztetett. Az elrendezésében a "mosolyé" volt a főszerep.

A bársonyos homárkrém leves, valóban bársonyos, messziről illatozó leves. Benne homár-cafatok, tetején petrezselyem színesíti. A homár vagy osztriga mindig friss, a sarokban egy nagy akváriumban úszkálnak és várják felhasználásukat.

Ezután következett a főétel. Mint az elején Phillipetől megtudtuk, a Liege-i húsgombóc igazi kocsmai étel. Kétféle húsból (bárány és disznó) készült, hozzá sörös mártás dukált. Kaptunk még sültkrumplit köretnek (ezen semmi extrát nem éreztem) és mellé egy kis salátát sárgarépából, zellerből, lilahagymából és egyéb saláta-csíkokból. Volt egy érdekes íze, amit nem tudtam azonosítani. A végén a mester elárulta, hogy dióolajjal volt leöntve. A gombócok nem voltak túlfűszerezve, a mártással együtt így is fantasztikus izhatást nyújtottak.

Ezután már csak a desszert volt hátra. A süteményben a vékony tésztán vastag, selymes belga csokikrém kellette magát. Mellé egy gombócnyi lágy étcsoki-krém került, valamint egy formás ostya-tálkában pipadohány fagylalt. Ez valóban ízesített belga pipadohányból készült. Ízre először finom vaníliát érez az ember (vaníliás a dohány), utána a torokban érezhető egy enyhe csípős íz. Érdekes, de kellemes íz-kaland. A tányért karamell és lekvár csíkok díszítik.

Összességében elmondhatjuk, hogy Philippe mester édesapjának remek az ízlése, és a mester is kitett magáért, mikor az ételeket elkészítette. Ide mindig érdemes visszamenni.

Egy csipet Mexikó - Los Amigos mexikói étterem, Keszthely

Ez az étterem a másik nagy kedvencem a Balaton nyugati csücskében, mely szintén nem maradhat ki a környéken tett látogatások alkalmával. Tulajdonosai magyarok, akikkel legutóbbi látogatásomkor beszélgettem az étterem működéséről és kialakulásáról. Megtudtam, hogy az egyikük szakács és Bécsben élő mexikói szakácsoktól tanulta/tanulja a mesterséget. Jó pár éve nyitotta ezt az éttermét, mely azóta is nagy népszerűségnek örvend. Egyszóval itt, ha nem is első kézből, mexikói szakácstól kapjuk az ételt, de legalább mexikóiak tanítványa főz nekünk.

Az étterem Keszthely városának frissen felújított főterén található, a Balaton Színház mellett. 

Jó időben van egy hatalmas utcai területe a téren, emellett pedig egy kisebb pincehelyiség áll rendelkezésünkre.

Az étlapon megtalálhatók a mexikói konyha varázsszavai: enchilladas, nachos, tortilla, fajitas, entradas, burritos. Nem is egyszerű a választás. Szerencsére mi öten voltunk, így viszonylag sok ételt kipróbálhattunk.

Elsőként a levest. Háromféle leves kapható. Ebből, korábbi jó tapasztalatok alapján, a "Los Amigos" levest választottam. Az étlap szerint: "Egy sűrű leves marhahússal, zöldséggel, babbal, tortillaval tálaljuk." És valóban. Az íze egy jó erős marha-babgulyásra emlékeztetett, ahol a hús darált formában került a levesbe. Közepén tejföl, a tányér mellett frissen sütött tortilla kapott helyet. Mint mindig, most is úgy működött, hogy csak én rendeltem levest, és mindenki az enyémet ette. :-) 

Főfogásnak ki-ki ízlése szerint választott. A legegyszerűbb a "Los Amigos" saláta volt, hozzá csirkefalatkák hasábburgonyával. Ezek nem kifejezetten mexikói ételek (a csirke a gyerekmenü része). A saláta többféle zöldséget, olívaolajat, parmezánt és fokhagymát tartalmazott.

A csirkefalatok hasábbal sem okoztak meglepetést :-)

Ennél már érdekesebb, általunk szintén gyakran választott fogás a "Mexikói vasalós csirkemell". A két szelet csirkemellet a hatalmas szenes vasalóval a pincér az orrunk előtt, a tányérunkon "vasalja". Rozmaringgal fűszerezik, hozzá grillezett kukoricát (csövesen) és papas burgonyát tálalnak.

A mexikói motívumos tányéron, ízlésesen elrendezett étel nem csak jól mutat, de ízre is nagyon finom.

A "BBQ wings" nevű étel a gyorsétterem láncok segítségével már elterjedt hazánkban. A grillezett, nagyon enyhén fűszerezett csirkeszárnyakhoz barbecue szószt kínálnak, kívánság szerinti körettel. Magam részéről kicsit jobban megfűszerezném a húst, de a szósszal és a grillezés közben pirult részek ízével így is kitűnő.

A "Frijoles con poblano" forró serpenyőben kerül az asztalra. A fűszeres csirkemellcsíkok alatt hagymás, paprikás, cukkinis, babos paradicsomszósz lapul fokhagymával ízesítve. A tál közepén "mexikói rizs" púposodik (nagyon ízletes, enyhén paradicsomos és fűszeres rizs), körülötte egy adag steakburgonya terül el. A feltétlenül kipróbálandó étel kategóriába sorolódik. 

Mexikói egytálétel a "Tinga Poblano". A pincér a "mexikói paprikás krumpli" felkiáltással tette elém. A pácolt szűzérmecsíkok chorizo kolbásszal összesütve kerülnek a hagymás, paprikás, paradicsomos alapra, majd az egészre rákerül a mintásra szeletelt és megsütött burgonya. Az egészet a chipotle (erős füstölt paprika) hivatott tovább ízesíteni, bár őszintén szólva ez nem volt feltűnő. 

Sőt, igazából az erőset hiányoltam az egészből. Megtudtam a pincértől, hogy mivel a látogatók jó része nem szereti a csípőset (hová lett a magyar virtus??), ezért a legtöbb ételt nem vagy enyhén csípősre készítik, kivéve ha előtte szól a vendég, hogy csípősebbet szeretne. Én ezt nem tudtam (senki nem szólt :-( ), de azért nem maradtam ki, a felszolgáló készségesen hozta a chilikrémet, mely szavai szerint nagyon erős.

Maga a krém is nagyon érdekes volt. A paprikát valamilyen tej alapú szósszal (tejföl, joghurt) keverték ki. Ez már valóban nem volt "játék", de azért az "indiai chilikhez szokott szervezetem" még megbirkózott vele :-).

Még egy, napjainkban mindenhol elterjedt fogás került elénk, ez pedig a "Nachos Original" volt. Bár nevében ugyanolyan, mint pl. a moziláncokban kapható nachos, ízre még véletlenül sem hasonlítható hozzájuk. A helyi készítésű chips-halomra, babpürét, paradicsomot, avokádókrémet és tejfölt öntöttek, majd az egészet sajttal szórák meg.

Már magának a chipsnek az íze sem mindennapi élmény (finoman kukoricás, enyhén sós íz), de ahol ráolvadt a szószok valamelyike a sajttal, az igazán fenséges. Előételnek is remek, de utóételnek sem volt megvetendő dolog.

A desszertekről itt sem érdemes beszélni, a kínálat a bundás banán csokiszósszal és vaníliafagyival (itt tortillával bundázzák), a fahéjas-kakaóporban megforgatott fagyi, vagy az ízes palacsinta nem túl izgalmas dolgok, ezeket ki is hagytuk.

Érdemes még pár szót szólni az italról. Van mindenféle megszokott ital (mexikói sör rajongóknak van coronita sör, és persze van tequila is). Vannak alkoholos és mentes koktélok, (bár már másodszor fordul elő, hogy a megrendelt virgin pina colada helyett valamilyen narancsos-áfonyás koktélt kapok) de a legjobb itt is a házi limonádé.

Összefoglalva, a hely nagyon hangulatos, az ételek nagyon jók, a személyzet kedves és közvetlen. Még a konyhába is be lehet lesni, mivel a lépcsőlejáró végén van a konyha ételkiadó ablaka, ahonnan a teljes helyiséget be lehet látni. Személy szerint több helyen jártam már mexikói éttermekben (sajnos Mexikóban még nem, de hátha egyszer :-) ), és úgy vélem, hogy ez a hely felveszi a versenyt mindegyikkel. A feltétlenül ajánlott kategóriába sorolom.

Imperia Pizzéria Dunaharaszti

Ha az ember nem visz magával ebédet, és mégis éhes lesz, máshogy kell megoldani a dolgot. Az egyik legegyszerűbb megoldás a házhoz szállítás. Korábban próbáltam már az Impéria házi limonádéját és meg voltam vele elégedve. Ezen kívül másoktól is hallottam jókat róla. Igaz, egy rossz "beszámoló" is volt, de az nem az ételre vonatkozott, hanem a logisztikára. Sebaj, gondoltam, legalább kipróbálom ezt is. Hosszan nézegettem az étlapot végül a "Penne arabiata" elnevezésű tésztaféle nyerte el tetszésemet.

Az étlap szerint itt a penne paradicsomkockával, pepperonival, fokhagymával és olíva bogyóval készül. Képzeletemben egy színes, olívaolajjal összesütött tészta jelent meg. Amikor megláttam a kihozott ételt, már sejtettem, hogy csalódni fogok.

Penne arabiata házhoz - itt már megkevertem

Az első és legfőbb problémám az volt, hogy a paradicsomkocka átalakult paradicsomszósszá. Ami messze nem ugyanaz. Pl. az utóbbit nem szeretem különösebben. A következő gond a pepperoni paprika hiánya. Sőt, a fűszer hiánya. Nem állítom, hogy egyáltalán nem volt benne fűszer (valami fekete darabkák voltak a szószban), de nagyon gyengén. A fokhagyma is elveszett benne. Az egésznek paradicsomszósz íze volt. Brrr! Az egyetlen, ami tényleg megvolt az étlap által ígértből az az olíva bogyó. A tetejére "sajt" volt szórva, de teljesen margarin íze volt, amiből azt a következtetést vontam le, hogy tehenet nem látott a sajt, helyette növényi alapú vacak lett felhasználva.

Mivel éhes voltam, megettem, de nem volt nagy élmény. Reménykedve gondoltam arra, hogy szerencsére rendeltem palacsintát is, az legalább jó lesz. Na itt tévedtem nagyot! A kiszállítással együtt kb. 30-40 perc telhetett el az evésig, a palacsinta mégis száraz, kemény volt, ami egyértelműen arra utal, hogy már órákkal előbb lesütötték, most csak melegítették. Meggyes mogyorókrémet ígértek bele, ez nagy vonalakban teljesült. Kevés mogyorókém, sok kakaós higítás volt érezhető.

Összességében hiába jó a limonádéjuk, a kiszállított étellel nálam abszolút megbuktak. Egy olyan hely, ahol egy palacsintát nem képesek frissen sütni, nálam eleve nem kerülhet jó helyre. Hibás hozzáállásra utal. Az étlap nem ismerése sem pozitív. Innen még egyszer biztos nem rendelek semmit. Esetleg valamikor rászánom magam egy újabb tesztre, de csakis helyben, ahol rögtön lehet reklamálni. És persze a tésztát is elkerülöm.

Na jó, de mi legyen a megmaradt kenyérbéllel?

A cipóban tálalt leveseknek van egy olyan hibája, hogy rengeteg kenyérbél marad meg utána. Amit persze szívesen megesznek a halak, vagy a tyúkok, de még jobb lenne, ha emberi fogyasztásra használnánk. A tegnapi raguleves "tányérját" a mai reggelihez használtam el a következő módon:

A majd másfél kiló kenyér belét kis darabokra tépdestem. Felvertem 9 tojást 2 dl tejjel, sóval, borssal és egy marék aprított friss petrezselyemmel. (Szerencsére akadt elég a fehérrépa végén :-) ). Az egészet ráöntöttem a kenyérre és összekevertem. A lényeg, hogy jó alaposan beitassa a kenyereket, és az sem baj, ha az egészből egy nagy massza lesz. Közben a serpenyőn lesütöttem egy nagy adag kis kockákra vágott füstölt szalonnát. Erre öntöttem rá a kenyérmasszát. Ezután nincs más dolgunk, mint kevergetni míg megsül az egész. Közben itt-ott lepirul, ami direkt jó. A végeredmény morzsalékosan megsült "bundás kenyér". Kinézetre hasonlít a császármorzsához. Tálalásnál megszórjuk reszelt sajttal.

Ha az embernek megfelelő teflonos serpenyője van, meg lehet próbálni egy nagy lepényként is megsütni. Fűszerezni lehet a só-bors-petrezselyem helyett fokhagymával is, illetve ki mit szeret. Ha valaki inkább édességet szeretne készíteni, akkor a tojás-tej keverékbe cukrot és vaníliás cukrot keverjen. Sütés után lekvárral vagy fahéjas mézes öntettel is lehet enni. Ilyenkor persze inkább olajon süssük, a füstölt szalonna alap kicsit bizarr kombinációt eredményez. :-)

Parajos-zöldséges lasagne

A "hagyományos" lasagne nekem valahogy nem jön annyira be. Túl sok benne a paradicsompüré. Őszintén szólva a zöldséges formáció sem jutott volna korábban eszembe, de egyszer egy rendezvényen találkoztam egy hasonlóval. És persze nagyon bejött. Nem figyeltem meg a tartalmát, csak annyi maradt meg, hogy sajtos, krémes töltelékben volt sok zöldség. Nos, ez alapján próbáltam alkotni valamit a múlt héten. Tésztának nem igazi lasagne tésztát használtam, hanem lebbencs tésztát. Ez majdnem ugyanolyan jó, csak éppen nem lehet kiteríteni laposan a tepsibe, mert szárításnál nem figyeltek a sík megtartására. Sebaj, kicsit tördelve is remekül működik, ugyanis a krém összefogja a végén. :-) Mivel nem akartam egy óriási tepsivel csinálni (ki eszik meg annyit?), és azt sem akartam, hogy lapos legyen, így maradt a jénai tál. A kerek forma itt újabb kihívást jelent a tésztával való befedés esetén, de mivel úgyis tördeltem, sikerült áthidalni ezt a problémát is. És akkor lássuk a receptet.

Hozzávalók:

• lebbencstészta (amennyit felhasználunk - fél kilóból nekem megmaradt legalább 35 dkg)
• 1 l tej
• 4-5 kanál liszt
• paraj aprítva (vagy mirelit parajkrém) - ízlés szerint
• egy rúd krémsajt - ha füstölt az a jobb
• 1 répa karikázva
• 1 kisebb cukkini karikázva
• 1 kisebb padlizsán karikázva
• 2 gerezd fokhagyma
• bors
• só
• szerecsendió
• tejföl
• reszelt sajt

Elkészítés:

A tejből és lisztből elkészítjük a besamelt. Vigyázzunk, ne legyen túl lágy (ekkor kifolyik a tésztából), de túl kemény sem (ha túl kemény, nem lehet kenni). Mikor már majdnem kész, beletesszük a parajt és a fokhagymát, majd a legvégén a krémsajtot. Addig keverjük, főzzük míg a sajt felolvad és eloszlik a krémben.  Reszelünk bele borsot és szerecsendiót is.

A tál alját kirakjuk tésztával. Erre jön vékony rétegben besamel, ráfektetjük a zöldség egy részét, sózzuk, borsozzuk, majd újabb adat besamel. Befedjük egy réteg tésztával, majd kezdjük elölről a besamellel. Addig csináljuk, míg elfogy a krém. Legfelülre tésztaborítás kerül. Megkenjük vastagon tejföllel, megszórjuk reszelt sajttal, lefedjük és 190 fokon 30 perc alatt készre sütjük. Ekkor levesszük a fedőt és megpirítjuk a tetején a sajtot.

Zöldséget mindenki kedve szerint tehet bele. Az is szabadon eldönthető, hogy milyen vastag legyen a zöldségréteg, de vigyázzunk, ha túl vastag és nem folyik be közé a besamel, szét fog esni a végeredmény!

Tárkonyos raguleves cipóban

Eddigi tapasztalataim alapján általában kétféle levest tálalnak cipóban. A hagymalevest (lehet fokhagyma is), vagy a ragulevest, főleg tárkonyosan. Ma ez utóbbira került sor, mivel családom többi tagja kevésbé szereti a hagymalevest. Az elkészítés egyszerű, a tányér adott (bár könnyen szétázhat!), mi kellhet még? A cipó mérete egy nehéz kérdés. Ha lehetne kapni 300 g körüli cipókat, szerintem az volna a legjobb. Ha nem, akkor az ember kénytelen megmaradni a kereskedelemben kapható méretnél. Ez most 450 g körüli fehér cipó volt. Ezzel mindössze az a baj, hogy belefér vagy 1,5 liter leves és kevés ember van, aki megeszi a levest és a kenyeret is együtt.

Hozzávalók (5 főre):

• 60 dkg hús (lehet pulykacomb, mell, sertéscomb, stb.) kockázva
• 2 szál sárgarépa karikázva
• 2 szál fehérrépa karikázva
• 5 szem feketebors
• tárkony
• őrölt bors
• só
• 2 dl tejszín
• víz
• fél citrom leve

Elkészítés:

A húst, a répákat és a szemesborsot kevés olajon pirítom addig, míg a hús kifehéredik (vagy akár kicsit tovább is). Mikor jó, rászórok 2 csipet tárkonyt, borsozom és még 2 percig sütöm. Felöntöm vízzel (2-3 liter) és forralom, míg a szilárd összetevők megfőnek. Ekkor beleöntöm a tejszínt, kiegészítem a fűszerezést. Még egyszer felforralom és leveszem a tűzről. Most kerül bele a citromlé, ízlés szerint. Szerintem akkor jó, ha egy kicsit savanyás az íze.

A cipó tetejét levágjuk, a belét kiszedjük (maradjon a falán azért elég, ami le tud ázni :-) ), megpirítjuk egy kicsit a sütőben majd kitálaljuk bele a forró levest. Kihűlés ellen visszatesszük a levágott tetőt.

Chilis bab "Seizan bushi" módra - saját értelmezésben

A chilis bab a Seizan-os bushik, kirándulások, saját főzéses események állandó, nagy sikerű étele. Minden benne van, amire egy harcosnak szüksége van. Hús, szalonna, bab, sajt és még csíp is, ami egy harcosnak természetesen nem akadály. :-)

Mi, családilag is nagyon szeretjük a chilis babot. Korábban átlagpolgár módjára a boltban kapható fűszerkeverékből készítettük. Ez persze csak addig tartott, míg először meg nem kóstoltuk a "Zoli sensei féle chilis babot". Azóta rá sem nézünk a bolti vackokra. Persze, mint a legtöbb recept esetén most sem emlékszem a pontos részletekre, de ez nem is fontos. A lényeges elemek megvannak, a többit az ízlés, fantázia és a lehetőségek szabják meg. Pont ez a szép a főzésben. Nincs elrontott étel, csak új :-) Ebben is hasonlít a szakácsművészet a boogie-woogiera :-)

Nos, miután ez az étel része lett a családi receptgyűjteménynek, mi is rendszeresen készítjük. Íme a mai verzió:

Az elkészítése nagyon egyszerű. Elsőként kell hozzá a tegnapról megmaradt, faszénen sütött csülök maradéka (ez általában kimaradhat, de ha van, nem érdemes kihagyni :-), főleg a zsíros részét és a bőrét - nagyon jó ízt ad!), szalonna (kockázott bacon, vagy ha nincs más is jó). Nálunk most füstölt főtt császárszalonna került a csülök mellé, valamint egy kevés füstölt bacon szalonna, aprítva. Ezt jó alaposan megsütjük, hogy az összes zsír jól kisülhessen. Ezután kerülnek rá a fűszerek: bazsalikom, oregánó, chilipaprika-por, bors. Továbbsütve pár perc után jöhet a fokhagyma, majd a darálthús. Mi öten 50-60 dkg húst eszünk meg egy étkezésre. Mikor a hús kifehéredett, beletesszük a babérlevelet. 2 perc után következik a paradicsompüré és egy kis víz. Kibontunk egy kukoricakonzervet, levét leöntjük a kukoricát pedig a kajához. A babkonzervnek én a levét is bele szoktam önteni. Ha már minden benne van, kóstolással véglegesítjük a fűszereket, forraljuk 3-4 percig, hogy összeérjenek az ízek. Utoljára még beállítjuk a só mennyiségét és kész. Reszelt sajttal, kenyérrel tálaljuk.

Vigyázat, függőséget okoz - fasírtos zsemle, mint drog

A 71-es út mentén, Fenékpusztánál található egy 400 éves épület. Fénykorában még vámházként funkcionált, azóta ki tudja még mire használták. Mostanában út menti "büfé" szerepben várja a meleg elől menekülő utasokat. Vastag falai között a nyári kánikulában hűvös félhomály fogadja a tikkadt utazót.

A hely berendezése kicsit eklektikus. A magyarság történelmének, a természetnek, a természetközeli életnek,a szegény nép életének próbál emléket állítani. Sok fontos dolog megtalálható a falakon a "nemzeti dal"-tól az "erdő fohászá"-ig. Az összkép kicsit kaotikus, de mégis otthonos.

Gasztronómiai szempontból a hűtött italokon és a jégkrémen kívül egy ételt kínálnak, de azt nagyon. Elnevezésben alkalmazkodnak a modern stílushoz :-), de elkészítésében megmaradnak a hagyományoknál.

Az étel egy "egyszerű" fasírtos zsemle, de nem akármilyen. Valóban függőséget okoz. Nagyon jól ízesített, többé kevésbé frissen sütött (nem feltétlenül akkor előtte, de biztos nem fél nappal korábban készítik) fasírt egy egyszerű zsemlében. És mégis fantasztikus! Kínálnak hozzá savanyított uborkát, vagy az erősebbeknek savanyú hosszúkás csípős paprikát, illetve cseresznye paprikát.

Az egész mindösszesen 250 Ft-ba kerül (jelenlegi áron). A függőségről annyit, hogy ezelőtt kb. 6 évvel jártunk itt először (egy balatoni kenuzás alkalmával), azóta valahányszor a környéken visz utunk, úgy igazítjuk, hogy ide be tudjunk térni. Remek ellátmány egy hosszú autózás után, vagy éppen egy hosszú hazaút előtt.

Ha valaki erre jár, javaslom feltétlenül próbálja ki!

Látogatás Budapest távol-keleti negyedében - Hoa Sen vietnámi étterem

A véletlen néha szerencsés dolgokat hoz az ember életébe. Vasárnap ebédre látogatást terveztem a Long Island vietnami étterembe, amit sajnos zárva találtunk. Szerencsére a Nagycsarnokban pár hete rendezett vietnami napoknak volt egy pozitív hozadéka (több sajnos nem :-( ), mégpedig egy általam korábban nem ismert étterem névjegykártyája. Mivel a gyomromat már jó előre ehhez az ízvilághoz hangoltam, nem szerettem volna csalódást okozni neki. Így hát elindultunk a Sárkány Center felé. Bár már régóta hallottam a helyről, még sosem voltam itt. Kis meglepetésként ért, hogy nem egy modern plázához érkeztünk, hanem egy igazi "kinai pláza" az, ami itt található. Több hatalmas, korábban talán raktárként használt épületben rengeteg "kínai" üzlet található. Az eladók java része távol keleti, az üzletek sűrűn egymás mellett két folyosón, az épületek teljes hosszában húzódnak. Itt mindent lehet kapni, "nadon occón".

Az étterem egy valaha jobb napokat látott (ma már üres) irodaház földszintjén található. Hangulata a pártállami idők menzahangulatát idézi. Minden szögletes, nagy üvegablakok előtt művirágok, az asztalokon szintén. Egyszínű, de legalább nem fehér, fal. Egyszóval nagyon egyszerű, de azért nem rossz.

Az étlap első körben egy kis csalódást okozott, mivel nem találtam rajta a kedven csípős-savanyú levesemet. Ellenben találtam két furcsa fogást:

Őszintén szólva a marhapörköltről nem tudtam, hogy vietnami nemzeti eledel lenne, pláne főtt kenyérrel (knédli?). A pincér állítása szerint nem is kifejezetten az, bár az ízesítését igyekeztek a keleti konyhához igazítani. Én mindenesetre kihagytam, jobban vágytam a hagyományos ízekre. Azért egyszer talán még kipróbálom.

Ha az ember kis étkezési kapacitású kísérővel megy étterembe, nem tud nagyon sokfélét megkóstolni. A listából nem maradhatott ki a leves. A kétféle lehetőségből a marhahúslevest választottam. Hatalmas tálban hozzák, legalább 1 liter lé és benne rengeteg tészta, egy adag marhahús szeletelve, sok koriander zöld és újhagyma-darabok. Az ízében volt valami nagyon ismerős, érdekes íz, amit nem tudtam biztosan beazonosítani. Végül a fahéj és a koriander együttműködésére tippeltem, de azért maradt bennem bizonytalanság.

Marhahúsleves

Pálcikával kiettem a sűrűjét, majd a levet chiliszósszal (mely minden asztalon ott volt) csípősítettem és a végére is hagyva fogyasztottam el.

A csiliszósz

Főfogásnak az egyik jellemző nemzeti ételt, a vietnami tekercset a "nem"-et választottam rizstésztával. Végül pirított tésztával kaptam, de ez nem volt nagy baj, így talán még jobb. A tekercs tartalmát darált hús, főtt üvegtészta és némi zöldség adja, tésztalapba tekerve és kisütve. Hozzá ízesítésnek kis tálkában érkezett az enyhén savanykás lé, benne tészta formájú répa, retek, fehérrépa darabokkal. A pirított tészta sült hagymás alapon készült, tojással, sárgarépával. Ízében a sült hagyma dominál. A kínai pirított tojásos rizsre emlékeztet, csak épp tészta van benne rizs helyett. A sarokban még egy adag zöldség (uborka, répa, paprika, saláta) díszelgett, szezámolajjal leöntve.

Feleségem a grill csirkecombot választotta, szintén pirított tésztával. A comb nem hagyományos grillezéssel készült. Volt egy vékony "panír-réteg" rajta, és tippjeink szerint először főzték, majd bepanírozva grillben még sütöttek rajta. Az eredmény mindenesetre nagyon jó lett. Járt hozzá édes csiliszósz, a hús alatt pedig wokban sütött zöldségek voltak, sűrű szójás mártással. Díszítésnek itt is szezámos zöldségek voltak.

A tésztához nekem nagyon bejött az asztalon található fokhagymát és csilipaprikát tartalmazó, erősen ecetes öntet.

Kiegészítők: csiliszósz, citrom-darabok, ecetes öntet fokhagymával, csilivel

Édességet nem ettünk, a kínálat csak a megszokott palacsintatésztába mártott és kisütött banánból és ananászból állt.

Ügyes megoldás: az evőeszköz-tartóban éppúgy megtalálható a pálcika, mint az európai evőeszközök

Összességében nem bántam meg, hogy itt ebédeltünk. A hely nagyon jó, sokkal jobb, mint amit kinéznék a környezetből. Az ételek frissen készülnek. A szakácsok "eredetiek", de legalábbis távol-keletiek. A pincérek is onnan származnak, bár tűrhetően beszélnek magyarul. Számolni azért nem olyan jól tudnak (vagy épp nagyon jól?). Az egyik ételre 100 Ft-tal, az innivalókra 10-10 Ft-tal számolt többet a pincér. Erre érdemes odafigyelni. Mindenesetre még visszanézek, hogy a kimaradt ételeket is kipróbálhassam.

Mindent bele hús és zöldségtál

Nagyon szeretem a diszkoszban, parázson sült ételeket. A zárt edényben remekül összeérnek az ízek. Valami hasonlóra vágytam, de kicsit könnyebb formában és tüzet sem volt lehetőségem rakni. Maradt az egyszerűbb, konyhában is megvalósítható forma: sütőben sütünk, és nem diszkoszt használunk, hanem kerámiaedényt. Van egy remek tálunk (kerek formájú, nagy tál - belül mázas, kívül sima cserép) még Csótár Rezső bácsitól, gondoltam azt használjuk. Az ilyen ételekben az a jó, hogy tulajdonképpen bármit beletehetünk, nincs megszabott összetétel. Ki mit szeret, azt használja. Nálam ez most a következőképpen nézett ki:

Hozzávalók (5 fő/2 nap):

• 5 db csirke felső comb
• 1 csirkemell kicsontozva
• 4 db cm-es szelet mangalica zsírszalonna csíkokra vágva
• egy darab füstöltcomb
• 3 fej hagyma karikára vágva
• 6 gerezd fokhagyma
• 1 szál újhagyma darabolva
• 1 padlizsán karikázva
• 1 cukkini karikázva
• 1 répa darabolva
• 8 fej csiperkegomba darabolva
• 1,5 dl száraz fehérbor
• 1,5 dl víz
• kakukkfű
• bazsalikom
• borókabogyó
• só, bors

Elkészítés:

Rétegezve pakoljuk bele a hozzávalókat. Alulra kerül a szalonna fele, rá a hagymák és a sonka fele. Ezután következnek a húsok, majd a zöldségek. Minden réteget megszórunk sóval, borssal, ráteszünk egy kevés kakukkfüvet, bazsalikomot.. Legfelülre ismét szalonna és sonka kerül. Itt szórjuk bele a borókabogyót is. Az egészet leöntjük a bor és víz keverékével. 190 fokos sütőben 1,5-2 órát sütjük (míg a hús megpuhul). Párolt rizzsel tálaljuk.

Sárgadinnyekrém leves

Gyors, hűsítő, finom, bár nem épp diétás leves. Ebben a nyári melegben kitűnő választás. Ha jól rémlik, maimoninál találtam az ötletet. Mivel nagyon tetszett, megmaradt a fejemben az ötlet és most, talán a nagy hőség hatására előjött :-) Lássuk, hogyan készül nálam.

Hozzávalók (5 főre):

• 1 sárgadinnye belseje kockákra vágva
• 1 l vaníliafagyi
• 2 kávéskanál fahéj
• cukor,só
• 1,2 l tej

Elkészítés:

Minden hozzávalót beteszek a turmixgépbe (lehet 2 részletben is ha nem fér egyszerre bele) és az egészet habosra turmixolom. Minden tányérra teszek 2 gombóc fagyit, hozzáöntöm a levest és mentával díszítem.

Tejben párolt sertéstarja

Olyan ebédre volt szükség, mely gyorsan elkészül, lehetőleg európai ízekkel bír és hús is van benne. Rövid keresgélés után találtam egy ötletet, mely megindította a fantáziámat. Íme az eredmény:

Hozzávalók:

• egy nagy darab sertéstarja szeletekre vágva
• 2-3 dl tej
• kakukkfű ízlés szerint
• bazsalikom ízlés szerint
• 2 gerezd fokhagyma aprítva
• petrezselyem
• só, bors

Elkészítés:

A húsokat kiverjük nem túl vékonyra és mindkét oldalukat sózzuk, borsozzuk. Olajat hevítünk, és mindegyik húsnak megpirítjuk mindkét oldalát. Az összes húst betesszük az edénybe, felöntjük tejjel és beletesszük a fűszereket. Körülbelül 30 percen keresztül, fedővel lefedve pároljuk. Ezalatt a hús megpuhul. Levesszük a tetőt és besűrítjük a szaftot a hús alatt. Főtt rizs mellé, petrezselyemmel megszórva tálaljuk. A szaftból öntsünk a rizs tetejére is!

A pisztrángos

Dunabogdány Visegrád felé eső végén, a 10-es út mentén található egy kis étterem. Már nagyon régen kinéztem magamnak, de valahogy úgy hozta az élet, hogy eddig sosem sikerült itt ennem. Pedig azóta számtalan jó véleményt halottam róla. Állítólag helyben tenyészett pisztrángból dolgozik, melyet így mindig frissen tud tálalni. Most végre úgy alakult a programom, hogy sikerült egy gyors ebédre beugrani. Az étterem egy kis épületből, előtte és mellette napernyőkkel, ponyvatetővel fedett teraszokból áll. A teraszról a fák között szép kilátás nyílik a Dunára.

Mint a nevéből is sejthető, a hely specialitása a pisztráng. Az étlapon szerepel 3 féle leves, kettő állandó (már  ha épp van mindkettő - most nem volt) és egy idényleves. Ezenkívül pisztráng különböző fűszerezéssel, panírral olajban sütve, illetve többféle ízben grillezve. Köretként krumplit lehet kapni több formában, valamint salátát. Esetleg a kettőt vegyesen. Italokból a "hagyományos" gyümölcslevek és szénsavas üdítők mellett nagyon finom limonádét adnak naranccsal, illetve helyben készített szörpöket legalább 10 ízben.

Ha már ott jártunk, mindenképp ki kellett próbálnunk a leveseket is. Az általam kinézett füstölt pisztrángos leves sajnos nem volt kapható, de volt helyette vargányakrémes. Az idényleves ezúttal az igen szokatlan kovászos uborkakrém leves volt. Ez gyakorlatilag krémesített kovászos uborka volt, kis kaporral fűszerezve, benne uborka kockákkal. Hidegen. Az íze szinte elmondhatatlanul jó, és mivel hideg és savanykás, ez a legjobb ilyen nagy hőségben.

Kovászos uborkakrém leves

A vargányakrém-leves friss pirítóssal érkezett. Sűrű volt, nagyon kellemes ízű. A vargánya íze nem volt túl tolakodó, de érezhető volt benne.

Vargányakrém leves pirítóssal. Háttérben a limonádé látszik.

A főfogás természetesen a pisztráng. A kukorica-darában megforgatott verziót választottam, salátával, dijoni mustáros öntettel. A halat nagyon alaposan megsütötték. A bordák és az uszonyok annyira megsültek, hogy simán el lehetett ropogtatni. Ez azzal a pozitív hatással járt, hogy a feleségem, aki nem szereti a halat, szintén nagyon jót falatozott az én ebédemből :-) A hát felőli oldalon puha, omlós maradt a hús, a szálkák, bár nem ropogtak, de simán elrághatók voltak. Így szinte a teljes pisztráng elfogyasztható. A köretként kapott saláta javarészt jégsalátából állt, némi káposztával, kukoricával és répával kiegészítve. Tetején pár csík uborka és ananász díszelgett. Az egészet beborította a mustáros mártás, melyben talán némi méz is helyet kapott. Fantasztikusan jó kiegészítője volt a halnak.

Összefoglalva, az étterem igen jó értékelést kapott tőlem. Az étlap nem túl hosszú, de amit kapni lehet az igen finom. Igyekeznek helyi alapanyagokat felhasználva főzni és ezt nagyon ügyesen teszik. A pincérlányok is nagyon kedvesek. Igaz a nagy melegben néha a hűsítő zuhanyozás elfeledteti velük a vendégeket, de ez ilyenkor nem okoz gondot. Mindenképp visszatérek ide.

Ennyi maradt fél kiló pisztrángból

Extrém "Update" vacsora a Romani Platniban

A Lucullus ezúttal "hazai" pályán maradt. Nem egy idegen ország konyhájával ismerkedtünk, hanem ezúttal egy hazánkban is élő népcsoport, a cigányok gasztronómiáját próbálhattuk ki. Ezen belül is azt a részt, mely a legősibbnek mondható, a szegény emberekét. Ezekben az ételekben nyoma sincs a zenész cigányok gazdagságának, a lehető legkevesebb fűszerrel és a lehető legegyszerűbb alapanyagokkal találkozhattunk.

Erre a "Romani platni" projekt keretében, a 9. kerület egy még a régi idők emlékeit őrző területén, a Ferencvárosi tanoda ifjúsági irodájában került sor. Az épület még erősen magán őrzi az elmúlt évtizedek nyomát. Az "étterem", bár igyekeztek felújítani, meg sem  tudja közelíteni egy modern étterem hangulatát. Igazi "roma" lakásétterem. 

Az étterem kívülről

A belső a bejárat felé nézve

A konyhában igaz roma háziasszonyok dolgoznak, akik még ismerik a hagyományos ételek elkészítési módját. Teszik mindezt egy egyszerű, bármely otthonban megtalálható palackos gáztűzhely segítségével.

A konyha és az egyik szakácsunk

A konyha az étterem felől nézve

A háttérben modern cigányzene szól egy laptopról. A felszolgálásról a szakácsaink és a projekt fő szervezője gondoskodik.

És most nézzük a menüt:

• * Muzsgyej - friss bodaggal ( paprikás sült szalonna friss, illatos fokhagymával, házi kenyérrel) 
• * rántott leves, reszelt tésztával ( habkönnyű selymes leves - házi  reszelt tésztával)
• * malactartó, libás krumpli (sertés belsőség fokhagymásan sütve, igazi kuriózum)
• * zsurmó, forró barackkal (omlós tészta cukrozott sült morzsával, forró barackkal és mézzel)
• * tepertős csokoládéinspiráció a Lucullus BT Kultúraalakító Bizottságától

A muzsgyej füstöl húsos szalonnából, ropogósra sütött fokhagymából és sok paprikás zsírból készült. Igazi kézzel evős, mártogatós étel. Mártogatni a friss bodagot lehetett, melyet a tűzhely sütőjében, egyszerű tepsiben készítettek, liszt, víz, sütőpor segítségével. Meglehetősen tömör, de finom ízű "kenyér" lett belőle.

A sok zsír után könnyítésnek rántott levest kaptunk. Egyszerű étel, kevés köménnyel és paprikával.

A főfogásnak már a neve is "bizarr". Malactartó, alias sertés petevezeték krumplival.Az elmaradhatatlan sok zsírban készült, hagymával, petrezselyemmel és borssal. Az íze kicsit a hagymás májra emlékeztetett. Meglepően finom volt, bár a kényes gyomrúak nehezen bírták a sok zsírt. Egy kis savanyúság nagyon jól passzolt volna hozzá.

Az első desszert kenyér kenyérrel kombinálva. Főtt laskatésztára cukrosan pirított kenyéraprólékot szórtak, amit némi méz (vagy cukorszirup) segített még jobbá tenni. Díszítésnek egy fél sárgabarackot kaptunk rá. Bár senki nem gondolná, de igencsak finom édesség kerekedett belőle.

A befejezés már a Lucullus csokoládé-szekciójának munkáját dicséri, de igyekezett illeszkedni a vacsora extremitásához. A tepertővel "töltött" csokoládé-bonbon érdekes érzéseket váltott ki az ember ízlelőbimbóiból (néha tepertő, néha csoki íz keveredve), de a végső eredmény pozitív maradt.

Összefoglalva egy egyszerű, de nagyon ízletes ételsort próbálhattunk ki. Mindenkinek tudom ajánlani, hogy próbálja ki valamelyik menüsort a Romani platni szervezésében. Kényes gyomrúak azért készüljenek pálinkával, vagy bármivel ami segít nekik a zsír emésztésében.