2012. szeptember 30., vasárnap

Steakek mártásokkal - Badisch Brauhaus, Karlsruhe

Őszintén szólva a német konyhát nem igazán tudnám rendesen jellemezni. Kíváncsi lennék, hogy ha megkérdeznék egy németet, mit is mondana jellemzően német ételnek? Amit én tapasztaltam, az bizony nem túl izgalmas. Steak és hozzá valamilyen mártás. Mondjuk barna mártás (mind más) esetleg tejszínes-gombás mártás. Karlsruhe környékén mindehhez a jobb helyeken házilag készített, máshol boltban vett tészta dukál. És természetesen a sör (na ebből akad választék), amit sok helyen házilag főznek.
Karlsruheban járva rendszeresen felkeressük az egyik kedvenc helyünket, a Badisch Brauhaus nevű éttermet. Ez egy, a helyiek által is nagyon kedvelt, hatalmas étterem, ahol a csapos egész este megállás nélkül töltögeti a poharakat a helyben főzött sörből. Az étel választék itt is tipikus. Mindenféle steak, tésztával, sültkrumplival, ki mivel szereti, valamint a német "pizza" mindenféle ízben. Sör mellé kiváló.



Lássunk egy két ízelítőt a kínálatból:

Az én kedvencem a bauhaus pfannle. Ez sertésszűz, pirítva-sütve, gombás tejszínes mártással és hozzá házilag szaggatott, hosszúkás és tekert tészta. A mártáson érezhető a pirult hús íze. Lágy és mégis markáns, sok borssal.


A marhasteak enyhén átsütött (még folyik a leve). Vastag, mégis puha. Sok fűszert nem kapott, a tetején fűszeres vaj olvadozik, ennek a fokhagyma-íze egészíti ki a hús saját ízét. A köret választható.


Itt még a wiener schnitzel is csak mártással képzelhető el. 


Italnak természetesen a sör ajánlható. Főleg a házi. Sőt, az én kedvencem (ez persze sokakat kiakaszt :-) ) a bananen bier, azaz a banános sör. Ez viszonylag egyszerűen készül: a poharat megtöltik sörrel majd belecsurgatnak egy zöld üvegből banánlevet (vagy valami hasonlót, aminek banán íze van :-) ). Ha isszuk, érezhető a banán íz, ami kellemesen csökkenti a sör keserűségét.



Desszertből nem olyan nagy a választék, de az azért nem rossz. Az egyik kedvenc a vanília fagylalt forró málnával. A málna enyhén savanykás ízét remekül kiegészíti a fagyi édessége. Tetején természetesen tejszínhab díszeleg.


A másik, remekül kinéző és finom édesség az almásrétes vaníliamártással.


Összefoglalva egy tipikus német hely, nem túl változatos, de nagyon jól elkészített ételekkel, finom sörrel és remek hangulattal. Mindenképp érdemes felkeresni, ha erre járunk.

Vega sarok

Pár hete úgy alakult a programom, hogy Pesten, a Ferenciek tere közelében ért az ebédidő. Elgondolkodtam, hol is ebédeljek? Az egyik lehetőség az Al Amír étterem volt, amiről ugyebár már tudtam, hogy érdemes ide betérni, a másik pedig a Vega sarok, a Veres Pálné és a Papnövelde utca sarkán. Ezt a helyet még nem ismertem, de már régóta kíváncsi voltam rá, így ez el is döntötte a kérdést. 
Korábban valahogy mindig úgy alakult, hogy ezt az éttermet csak zárás után láttam. Annyit leszűrtem róla, hogy vegetáriánus ételeket árusítanak, főleg indiai stílusban. Mivel az indiai konyhát nagyon kedvelem, még azt is el tudom nézni, hogy húst nem árusítanak :-)

A tapasztalat alapján a hely a la carte menza jelleggel működik. A pulton kirakva látható többféle leves, bundázott zöldségek, zöldségfasírt, köretek, szószos ételek és desszertek. Sajnos az összkép nem teljesen szimpatikus. Van ami kissé túlsült, mások már erősen kiszáradtak a várakozásban. Azért sikerült választanom. 

Levesként indiai sárgaborsó levest választottam. Nagy tálban kaptam, sárga volt, passzírozott borsódarabok úsztak benne. Ízében a római kömény érezhető az enyhe borsó íz mellett. Nem egy nagy szám, de azért nem rossz.



Főételként egy spenótos-répás-padlizsános ételt választottam, amit ugyan rizs mellé ajánlottak, de én inkább köretként ettem (elvégre elég sűrű, egyáltalán nem szaftos valami volt), hozzá pedig zöldségfasírtot és alu patrát (fűszeres krumplitekercs) ettem. A köreten édeskömény érződött, és volt valami olyan íze, mintha mézeskalács-fűszer lenne benne. Valahol a tudatom mélyén emlékeztetett indiai ízre, de nem volt elég intenzív.

A krumplitekercsben a krumpli között láttam sárgás vonalakat, talán ez lehetett a gyömbér rész.
A zöldségfasírtnak hagyományos fasírt íze volt. Talán még ez volt a legjobb.

Italként szerencsére lehetett lassit kapni. Az enyhén édeskés, sárgás színű joghurt-ital nagyon bejött.

Sajnos az összes étel íze "egyszintű" volt. Ennek ellensúlyozására nekem nagyon hiányzott egy jó kis tandoori csirke. Persze tudom, hogy ez itt lehetetlen, de sajnos enélkül nem igazán sikerült jót ennem.

A desszertként vásárolt sütiben alul-felül tészta volt, köztük vastag vanília-hab. Tetején cukorral/mézzel pirított mandula volt. Ez a tető volt a legjobb az egészben. A többi nekem túl édes.

Összességében a hely inkább egy indiai gyorsbüfének hat, enyhén kiszáradt, előre legyártott sültekkel, halvány ízű levesekkel, mártásokkal. A kiszolgálók kedvesek, az árak közepesek. Ha az ember mindenáron vega ételt szeretne, talán érdemes kipróbálni, bár én nem fogok túl gyakran ide járni.



2012. szeptember 25., kedd

Provence-i hangulat a budai hegyek lábánál

A Lucullus BT és a TableFree.hu étterembemutató projektje keretében ezúttal a francia, azon belül a provence-i konyhával ismerkedhettünk meg. A Hidegkúti úton található a Café Provence Bistro, ahol hangulatos környezetben étkezhetünk és pihenhetünk, sőt ha akarunk pétanque-ot is játszhatunk. A gyerekes családokról is gondoskodtak. Van különterem gyerekesek számára játékokkal, a kertben pedig mászókát, hintát, csúszdát is találunk.


A tulajdonosok, Szerdahelyi Gábor és Gabriella korábban New Yorkban vezettek francia bisztrót, mely közel 30 évig működött sikeresen. Mikor hazatértek Magyarországra úgy érezték, hogy hiányzik innen egy bisztró :-). Megvettek egy budai villát, melyet először lebontani akartak, de végül úgy döntöttek, hogy inkább felújítják és kibővítik. Ebből lett a Café Provence. Hangulatos belső berendezéssel, rusztikus falakkal, régi, felújított illetve új bútorokkal. A pincérek udvariasak és jól tájékozottak az ételek elkészítését illetően.


Most lássuk a vacsorát részletesen. A menü a következő volt:


Vendégváróként érkezéskor pezsgővel kínáltak minket, melyet a hétvégi szüretből beszerzett piros musttal dobtak fel. A vacsorához italként házi limonádét (úgy látszik, ez most a divat) kaptunk, de nem akármilyet. Színe enyhén piros (a ribizli színezi meg), tetején rengeteg citrom, lime, ribizli, narancs és menta úszott. Ízre kicsit édeskés, enyhén szénsavas.



Előételként a lazac krém négyzetes kenyérszelet tetején díszelgett. Enyhén kapros ízzel, tejföl, kaviár, kaporlevél díszítéssel. A kapor és a hal nagyon jól összeillettek.



Következett a tapas kóstoló. Az étterem többféle tapast is kínál, időről időre cserélgetve a lehetőségeket, az igényeknek megfelelően. Mi most hat verziót próbáltunk ki, melyek hármas csoportokban kerültek elénk. Hozzá házilag sütött (elősütött kenyérből) fehér és barnakenyeret kaptunk.


A mediterrán tapenad darált olívabogyóból és zöldfűszerből áll, olajjal keverve. Ízében az olíva dominál, nagyon kellemes. 
A céklával-gyömbérrel marinált lazacon inkább a lazac íz érződik, némi föld ízzel keverve (gondolom a cékla miatt). A gyömbér nem igazán kivehető, viszont a színe gyönyörű piros-fehér csíkos.
A provence-i pácolt feta olívás, zöldfűszeres fetasajt, szárított paradicsommal. Lágy, krémes állagú és kellemes ízű.


A házi füstölt libamellen én kevéssé éreztem a füstöt, de a lágy, puha hús remekül illett a hozzá kapott birsalma chutney-hoz.
A toulouse-i csigaragu fokhagymás, petrezselymes ételköltemény volt. Még akik idegenkedtek a csigától, azok is szívesen ették.
A végére maradt a legjobb, a provence-i garnéla.. Íze lágy, selymes, érződik a garnéla enyhén édeskés íze és a paradicsomé.

A főétel őszi szárnyas variációja a fürj volt, májas töltelékkel. Hozzá a vékonyra szeletelt krumplikból, sajtkrémmel (?) összeragasztott, rozmaringgal fűszerezett téglatest alakú köret, tetején kacsamáj, roppanósra, mégis omlósan puhára elkészítve. Kiegészítésként kacsamell roséra sütve, házi birsalma-szilva chutneyval. Az egészből a legjobb a máj volt a krumplival. A fürj maga puha, inkább a saját íze érződik, kiegészítve a töltelékkel.


A főételt befejezve már senki nem volt éhes. Ekkor érkezett a desszert variáció. Mindenki háromféle édességet kapott, de nem egyformákat. Különböző sütik, torták, krémek váltakoztak a tányérokon, felsorakoztatva az étterem teljes kínálatát. Volt köztük macaron csokis, lime-os, karamellás és málnás ízben. Házi készítés, nagyon jól sikerült. 



Az angol kenyérpuding volt a legkevésbé édes. A csokikrém kellemes étcsokis ízt adott. A francia csokoládétorta alján csokikrém, tetején sajtkrém. Az összhatás egyszerűen lenyűgöző!


Összefoglalva a vacsora nagyon finom volt. Elegáns tálalás, remek ízek. A hely hangulata is kitűnő, nem is szólva a filozófiáról, amit képviselnek. A gyerekbarát berendezés, a hétvégi korai nyitást, amikor már reggelizni is betérhetnek a vendégek. A chutney-k, desszertek egy részének alapanyaga a kertben terem. Van birsalma, szilva és cseresznyefa, mely kiszolgálja az igényeket. A teraszon cserepekben zöldfűszerek teremnek, friss alapanyaggal látva el a konyhát. A felszolgálás alapelvét jól jellemzi Gabriella következő mondata: "mi nem csak kitesszük s sütit, hanem tálaljuk". Az étlap is mindig az évszakoknak és az igényeknek megfelelően alakul. Egyszóval olyan hely, ahova érdemes betérni, ha jó hangulatban jó ételt szeretnénk enni.

2012. szeptember 23., vasárnap

Füstölt makréla

Már hosszú évek óta készítek füstölt termékeket (sajt, kolbász, sonka, hal). Hidegen füstölöm őket, hogy sokáig tartósak maradjanak. Igen ám, de ez a folymat meglehetősen hosszú, és ha az ember csak úgy megkíván ebédre egy kis füstölt húst, nincs ideje rá elkészíteni. Ráadásul az a füstölő amibe befér több, mint 100 kg kolbász, nem is a legpraktikusabb két darab hal, vagy egy máj vagy ilyesmi gyors füstölésére. Sokszor gondolkodtam, hogy építeni kéne egy kisebb füstölőt a meleg füstölésre, de még nem jutottam odáig. Egyszer aztán találkoztam egy leírással (talán Jamie Oliver valamelyik könyvében) a konyhai füstölésről, ami nagyon szimpatikus volt. Ma pedig sikerült jó áron vennem makrélát. Így minden összejött egy jó füstölt makrélához.

Hozzávalók:

  • 2 db makréla pucolva
  • só, bors

A füstöléshez:

  • 1,5 marék rizs
  • 2 marék bükkfaforgács
  • 1 szál rozmaring
  • 2 szárított chilipaprika
  • 1 marék zöldtea-levél
  • 8-10 szem feketebors

Elkészítés:

A halakat pucoljuk, majd kívül-belül sózzuk, borsozzuk és eltesszük pár órára pácolódni. Amikor elkészült lemossuk, papírtörlővel leszárítjuk és megvárjuk míg szobahőmérsékletűre melegszik. Közben a wokot kibéleljük több réteg alufóliával úgy, hogy körben túllógjon a fólia. Keresünk egy rácsot (pároló, bambusz-rács), ami betehető az edénybe és kb. félúton megáll. A wok aljára szórjuk az összekevert füstölőanyagot. A fenti felsorolás csak egy lehetőség. Bárki tetszőlegesen variálhatja. Nálam általában van itthon bükkfa-forgács, de ha valakinél nincs, az nyugodtan kimaradhat.
Szóval ha bent van az anyag a wokban, feltesszük nagylángon a tűzre. Amikor már füstöl, behelyezzük a rácsot, rátesszük a halat (fogpiszkálóval kitámasztjuk a hasnyilást és azt tesszük lefelé), majd az egészet lefedjük a fóliával bevont wok-tetővel. Erre ráhajtogatjuk a kilógó fóliát, hogy ne jöjjön ki a füst. A lángot kisebbre vesszük és körülbelül 15 percig füstöljük. Ezután lekapcsoljuk a tüzet és még vagy 10 percig hagyjuk füstölődni a halat. Ha kész, lehet tálalni, de ha van időnk még pihentessük pár órát, akkor jobban összeérnek az ízek.

2012. szeptember 17., hétfő

Thai vacsora a belvárosban

Az Andrássy út elején, egy régi épület földszintjén található egy étterem,mely csipetnyi keleti hangulatot visz a  pesti belváros forgatagába. Ez pedig a Kaeng Som Tom Yum thai étterem. Eredeti thai szakácsok dolgoznak az apró látványkonyhában, ahova a vendégek nyugodtan beleshetnek miközben a vacsorájukra várnak. Az étteremben szolid keleties hangulat uralkodik. A földszinten is helyet foglalhatunk, de van egy emeleti-galéria része is, rengeteg hellyel és remek díszítéssel. Be lehet ide ugrani egy gyors menüebédre éppúgy, mint egy nagy thai vacsorára. Az étlapon találhatunk előételeket, leveseket, salátákat is. A főételek és levesek esetében ráadásul magunk választhatjuk meg, hogy csirke, sertés vagy marhahússal, esetleg garnélával, hallal, tintahallal készüljön.

Első alkalommal az étterem hivatalos megnyitóján vacsoráztam itt, akkor még Sao mester is itt dolgozott. A második alkalom körülbelül két hete jött el, egy baráti vacsora formájában. Lássuk a részleteit:

Levesként mindketten a hagyományos Tom Yum levest választottuk, garnélával. Szerencsére nem kellett csalódnunk benne. Sok gomba volt benne, koriander-zöld és természetesen garnéla, a szokásos módon  pucolva, azaz a végén még rajta található egy adag kitinpáncél a farkával együtt. (Hogy miért jó az, hogy az ember a levesbe nyúlkál kézzel ahhoz, hogy megegye a rákot, nem tudom, de ezt már nagyon sok helyen tapasztaltam :-) ) Az íze az általam annyira kedvelt csípős-savanyú íz.


A két főfogás egyike az izgalmas nevű Ka nom jeen nam ya pla too na volt. Az étlapon a következő összetevők szerepeltek: tonhal, erjesztett rizstészta, vörös curry szósz, vad gyömbér, kókusztej. Az első meglepetés az volt, hogy nem találtuk benne a halat. Megkérdeztük a pincért, aki elárulta, hogy a hal a szószba van beledarálva. Igaza lehetett ( :-) ), valóban enyhén darabos volt a mártás. Az íze egész jó volt, és miután arról is felvilágosítást nyertünk, hogy hogyan is szokás ezt az ételt fogyasztani (a mártás rá kell önteni a tésztára, hogy megpuhuljon), kedves vacsoratársam vígan elfogyasztotta. A babcsíra is remekül passzolt az ételhez.


Az én választásom a Panang-ra esett (hús pirított panang curry pasztával, kókusztej), tenger gyümölcseivel. Ez gyakorlatilag egy piros curry paszta ízű, enyhén csípős, tejes, krémes mártás, tenger gyümölcseivel. Hozzá nagy adag rizs. Semmi extra, de kellemes íze van.


Miután ezekkel végeztünk, úgy éreztük nem mehetünk el valamilyen édesség nélkül (nem jutottunk még a beszélgetésünk végére :-) ). Nos, mint a legtöbb távol keleti konyhán, itt sem találtunk túl nagy választékot. Volt gyümölcskehely (háromféle gyümölcs közül lehetett választani - licsi, rambután, ram yai), vagy Khao niaw ma muang (édes ragacsos rizs, kókusztej, mangó). Első körben felvilágosítást kértünk a pincértől, mi is az a rambután illetve a ram yai gyümölcs, illetve milyen is egy gyümölcskehely. A gyümölcs bemutató nagyon hatásos volt, kaptunk két műanyag kirakati gyümölcs-mintát. A rambután egy nagyra nőtt licsihez hasonlít, míg a ram yai egy óriás szemű szőlőre emlékeztet. A kehelyről kiderült, hogy gyakorlatilag konzerv gyümölcsből készül. Miután megkaptuk az is láthattuk, hogy más sincs benne, mint a konzervből kiszedett gyümölcs és az édes lé. Hát, nem egy nagy szám. 


A másik édesség tulajdonképpen kókusztejjel ragacsosra főzött tejberizs, tetejére mangószeletek kerülnek és még némi öntözést is kap a kókusztejből. Ennek egész jó az íze, de annyira nem különleges.



Összefoglalva egy kis csalódás ért abból a szempontból, hogy a nyitóvacsorán izgalmasabb ételekkel találkoztam. Most egy kicsit "gyorsbüfésebb" érzésem volt. Félreértés ne essék, az ételek igen ízletesek, mégis kicsit "egyszerűnek"  tűnnek. (Lásd gyümölcskehely, vagy a panang design-ja.) Persze ettől még bármikor szívesen beülök ide, de valahogy hiányzik az igazi "professzionalitás". Valahova az ebédelős étterem és egy nagy komoly étterem közé tudnám besorolni. 
Az is furcsa, hogy az étlap is változik. Az első alkalommal volt egyfajta étlap, a második esetben már egy másik (ez volt a neten is), és most, amikor írom ezt a cikket (2 hét eltéréssel), a neten egy harmadik fajta étlapot látok. Alig találtam meg benne, mit is rendeltünk. Ráadásul mintha az összetevők sem pontosan ugyanazok lennének (de itt lehet, hogy tévedek). Ettől függetlenül, ha valaki thai ízekre vágyik a belvárosban, nyugodtan keresse fel ezt a helyet.

2012. szeptember 16., vasárnap

Ázsiai húsos táska

Nem tudom mások hogy vannak ezzel, de nálunk igen gyakori kérdés, hogy mit főzzünk hétvégén ebédre? Elismerem, ez főleg miattam olyan nagy kérdés, mivel nem rajongok a megszokott ételekért. Gyerekkoromban jól megvoltam a hagyományos vasárnap húsleves-rizs/krumpli-rántott hús kombóval, hétköznapokon meg a különböző főzelékekkel esetleg pörköltekkel, de ezt már középiskolában kezdtem kinőni. Mára pedig teljesen elhatalmasodott rajtam az igény, hogy ha lehet minél ritkábban ismétlődjön ugyanaz az étel az étlapunkon. Persze ezt nem olyan egyszerű megoldani, de azért ha lehet igyekszem valami újat kitalálni. Most szombaton ismét valami ázsiai ételre vágytam és darált hús volt itthon, mint lehetséges alapanyag. Kis gondolkodás után a húsos táska mellett döntöttem, bár mint kiderült nincs itthon az a chiliszósz, amit szívesen ennék hozzá. Így öntetként kókusztejes zöldséget készítettünk, sok mártással. Mivel nem volt itthon wonton-tészta a táskához, azt is el kellett készíteni.

Hozzávalók a tésztához:

  • 25 dkg liszt (fehérliszt, vegyesen fehér és rizsliszt, rizsliszt, ami épp van)
  • 1,2 dl langyosvíz

Tészta elkészítése:

Összekeverjük a lisztet, sót és a vizet. A víz mennyiség a liszttől is függ. A lényeg, hogy egy jó kemény, de nyújtható tésztát kapjunk. Ha begyúrtuk, akkor vékonyra nyújtjuk és körülbelül 9 cm átmérőjű köröket vágunk ki belőle. Tölteléket teszünk a közepébe, a kerületét megnedvesítjük, összecsippentjük az egyik részét, majd harmonikaszerűen felhajtogatjuk a széleit. A végére egy kis batyunk lesz, melyen szépen látszik a hajtogatás vonala.


Hozzávalók a töltelékhez:

  • 0,5 kg darált hús (marha, sertés, vegyes)
  • 2 gerezd fokhagyma reszelve
  • 4 cm-es gyömbér reszelve
  • fél fej nagyobb hagyma aprítva
  • 1 kk. szójaszósz
  • 2 kk. szezámolaj
  • 2 kk. osztrigaszósz
  • 1 kk. halszósz
  • 1 kk. cukor

A táska elkészítése:

A töltelék összetevőit összekeverjük. A szószok mennyisége nyugodtan variálható ízlés szerint. Igazából kimaradhat a hal és osztrigaszósz, és belekerülhet aprított kínai kel is, így kissé kínaiasabb lesz az eredmény. Szóval amikor elkészült a töltelék, megtöltjük a tésztákat. Kevés olajon 1 percig pirítjuk az alját minden tésztának, majd következik a párolás. Az egyik lehetőség, ha párolóedényben tesszük fel párolódni. Ez egyszerűbb, de kissé tovább tart (30-40 perc). Ha a hús leve kibuggyan a tészta apróbb nyílásain, és már nem porlik a batyu tetején a vastag tészta, akkor jó. A másik a Chili&vanília által javasolt módszer, pirítás után felöntjük a serpenyőt kb. fél centi vastagon vízzel és fedő alatt 8-10 perc alatt készre pároljuk. Vigyázzunk le ne égjen és ne szakadjon szét. Amikor elkészült, fokhagymás-citromos szójaszósszal, chiliszósszal tálaljuk.



2012. szeptember 15., szombat

Padlizsán saláta

Az arab vacsora is adott tippeket, amit érdemes megpróbálni. A padlizsánból készült saláta (baba ghannuzs) például nagyon tetszett, gondoltam megpróbálok valami ilyesmit készíteni egy este vacsorára. Persze nem tudom, pontosan miből és hogyan készült, de a főbb elemek megvannak. Innen már csak kombinálni kell a saját ízlés és az otthon megtalálható összetevők szerint. Tahini például nem volt otthon, de helyette jó ízt adott a szezámolaj és a joghurt is :-). Készült még a vacsorához hamburgerhús és héjában sült krumpli is, vajjal a tetején.

Hozzávalók:


  • 3 sült padlizsán belseje
  • 2 kaliforniai paprika
  • 2 fej hagyma
  • fél citrom leve
  • 5 ek. joghurt
  • 1 kk. szezámolaj
  • nagy csokor petrezselyem apróra vágva
  • pár szál menta aprózva


Elkészítés:

A padlizsánokat héjastul megsütjük a sütőben. Mikor egy kicsit kihűlt, lehúzzuk a héját és 2-3 cm-es csíkokra vágjuk. Ha nagyon puhára sül, akkor inkább krémes lesz a saláta, ha egy kicsit keményebb, akkor darabosabb. A paprikát is vékony csíkokra vágjuk, a hagymát pedig 1x1 cm-es kockákra. Az összes összetevőt összekeverjük egy tálban a szezámolajjal, citromlével és a joghurttal. A citrommal vigyázzunk, inkább apránként adagoljuk, nehogy túl savanyú legyen. Sózzuk és belekeverjük a petrezselymet és a mentát. Egy fél órát pihentetjük, hogy összeérjenek az ízek és lehet tálalni.




Zöldség kókusztejes mártással

Ismét egy gyorsan elkészíthető étel. Én köretnek készítettem, de ha nem sűrítjük be annyira, akkor egy jó mártásos feltét rizshez vagy tésztához. Persze ez is thai alapokon nyugszik :-)

Hozzávalók:


  • 5-6 apróbb gomba negyedelve
  • 1 fej kaliforniai paprika 1 cm széles csíkokra vágva
  • 1 fej hagyma karikázva
  • 1 kk. zöld thai curry pasztát
  • fél doboz (400g-os) kókusztej


Elkészítés:

Kevés olajon elkezdjük pirítani a gombát. Pár perc után beletesszük a paprikát és a hagymát is. Csak rövid ideig sütjük, épp annyira, hogy a hagyma ne maradjon nyers. Rátesszük a zöld curry pasztát, elkeverjük. felöntjük a kókusztejjel. Összeforraljuk. Ha köretnek készül, egészen elfőzhetjük a tejet róla, ha feltét, akkor maradjon több mártás rajta. A végén beállítjuk az ízeket és lehet is tálalni.


2012. szeptember 12., szerda

Vacsora a belváros keleti ékszerdobozában - Al Amír étterem

Ismét egy Lucullus vacsora. Ezúttal az arab ízek világával ismerkedtünk. Ezen belül is Szíriával, mégpedig az "aleppói irányzattal". A hely, az Al Amír étterem a Petőfi Sándor utca és Régiposta utca sarkán, szemben egy palacsintázóval található. Ha az ember futólag bepillant, könnyen összetévesztheti egy "török étteremmel" vagy "gyrosossal". Egy pult, kitéve a "szokásos" saláták, gyros nyárs, asztalok. Ha azonban alaposabban megnézzük, feltűnhet a berendezés és díszítés igényessége, ha az alagsorba is lemegyünk, különösen feltűnhet a lenti terem Szíria legfontosabb szimbólumait ábrázoló festése.



A kiszolgálás működik a megszokott önkiszolgálós módszerrel is, de más helyektől eltérően itt van étlap és a pincér rendelésre is kihozza az ételt. Az üzletvezető, Samír már nagyon régóta él Magyarországon. Az Al Amír étterem korábban a Király utcában működött, majd körülbelül 10 hónapja nyitottak ezen a helyen. A helyválasztás nem volt rossz. Az utca forgalmas és a Régiposta utca másik oldalán egy ékszerbolt található, melynek tartalma az esti világítással úgy tűnik, mintha a terasz falának díszítése lenne.

Szerencsére hamar érkeztem, így bemelegítésnél kaptam a vacsorára frissen sütött pisztáciás baklavából kóstolót. Az élmény feledhetetlen.  A még langyos rétestészta, ahogy szétomlik az ember szájában, hozzá a mézes pisztácia-darabkák!! Első osztályú!

A menü, az ilyen vacsorákon szokott módon előre meghirdetésre került:

  • Friss szír saláta; azaz vegyes zöldek, fűszerek
  • Hommosz, azaz csicseriborsó krém, szezámmag-krém, olíva olaj
  • Baba ghannuzs, azaz sült padlizsán vegyes zöldségek
  • Mtebbel , azaz sült padlizsánkrém, fokhagyma, joghurt, szezámmag szósz, kömény
  • Kibbé aleppoi módra, azaz darált borjúhús, dió, hagyma, búzadara
  • Kebab keskas – sistauk kóstoló (darált fűszeres bárányhús nyárson, fokhagymás fűszeres csirkemell)
  • Arab kenyér köretként
  • Szír baklawa

Az elején Samír beszélt néhány szót az étterem történetéről, a szír étkezésről és persze  a várható fogásokról. Megtudhattuk, hogy Szíriában nincs sorrendje az ételeknek. Minden kikerül az asztalra és mindenki azt és olyan sorrendben eszik, ahogy szeretne. Az evőeszköz használata sem kötelező, a krémeket a feltálalt kenyérrel is el lehet fogyasztani. Ennek megfelelően a mi asztalunkat is telepakolták fantasztikusan kinéző, színes, illatos ételekkel és aztán hajrá...!


Az arab kenyér frissen került ki a sütőből (kemencéből). Gyakorlatilag a megszokott pita volt, de így frissen kicsit más az íze :-) Ezekkel remekül lehetett tunkolni a krémeket. A csicseriborsó krém halvény vajszínén fantasztikusan mutatott a zöld olívaolaj. Az íze nem túl intenzív, selymes, kiérződött belőle a csicseriborsó és a szezámmag is. Díszítésként formázott paradicsom-héj, répa és olajban sütött tészta került még rá.


A padlizsánkrém kicsit sötétebb és "foltosabb" volt, de ízben ez sem maradt el a másiktól.


Előételként is felfoghatjuk Szíria nemzeti eledelét a Kibbé-t. Ez gyakorlatilag egy darált borjúból, hagymából, dióból és búzadarából készített krokett. Itt sem a fűszerekre helyezik a hangsúlyt, inkább az összetevők saját ízére. A krémekbe mártogatva még finomabb.


Szintén jellegzetes arab étel a baba ghannuzs. Ez sült padlizsánból készül, melyet kikaparnak a héjából, felaprítják és zöldségekkel keverik. Sok hagymával, paprikával és petrezselyemmel.


A friss szír saláta óriási színes halomként tornyosult a tányéron. Csíkokra vágott paprika, uborka, saláta keveredik benne. Tetejét bordó fűszerben megforgatott hagymakarikák díszítették. Savanyításként citromlevet használnak.


A "főétel" a kebab keskas nyárson sütött darált bárányhús és pácolt csirkemell volt. Körítésként sült zöldségek (vigyázat a paprika csíp! :-) ) és pizzaszerű lepény  járt hozzá. A húsokon remekül érződik a faszénparázs, amin sütötték. Ez megadja az alapízt mindkettőnek. Talán pont emiatt a csirke kissé az indiai tandori csirkére emlékeztetett. Ez is petrezselyemmel volt megszórva. A csirkéhez kiegészítésnek kaptunk fokhagymakrémet, ami valóban jól passzolt hozzá (igaz, a többi húshoz sem volt rossz :-) ).


Ezután már csak a desszert volt hátra. Szerencsére kaptunk előtte egy kis pihenőt, hogy helyet készíthessünk neki. Itt is volt meglepetés, ugyanis a baklava mellé kaptunk mézbe mártott tésztagolyókat és hagyományos mentateát is.



Jellegzetes arab italként (a mentatea mellett) az airan nevű joghurtos italt érdemes kipróbálni. De ha sörre vágyunk kénytelenek vagyunk visszafogni magunkat. Vallási hagyományoknak megfelelően ugyanis alkoholt nem árusítanak. Ha valakinek megfelel az illúzió is, az igazi "kukacírásos" Holsten citromos alkoholmentes sört ihat. De frissen facsart gyümölcslé is kapható.

Arab Holsten és frissen facsart narancslé
Összefoglalva a hely egy igazi kuriózum. Nem gyorsétterem szinten működik. A szakácsok Szíriából származnak és amit készítenek az is nagyszerű. Az egyetlen, ami nekem kicsit fura volt, hogy a legtöbb zöldséges étel a citromlének köszönhetően enyhén  savanyú alapízzel rendelkezett. Az összhatást azért ez nem rombolja, ez úgy látszik szintén arabos hagyomány, hiszen már más hasonló helyeken is találkoztam ezzel. Az üzletvezető nagyon kedves, szívesen válaszolt kérdéseinkre. A végén egy kérdésre komplett tájékoztatást kaptunk a ramadan-ról. Megtudtuk mikor kezdőik, meddig tart, mire jó, mik a szabályok. Sok történetet hallottunk Samír gyermekkoráról is. Mindenképp érdemes ide betérni.





2012. szeptember 3., hétfő

Padlizsánkrém 1.

A padlizsánkrém is egy olyan étel, amelyre nincs két egyforma recept. Vannak standard alapanyagok (mint pl. a padlizsán :-) ), melyeket rendszeresen felhasználnak benne, de mégsem találunk két egyformát. Szombaton a piacon jártunk és többek között padlizsán vettünk. Az eladó hölgy azzal reklámozta az árut, hogy mindenki most vásárol padlizsánt, mert most érdemes eltenni a mélyhűtőbe. Közben elmesélte, hogy ő is fagyasztani szokta, majd télen milyen remek padlizsánkrémet készít belőle. Ez adta az ötletet, hogy pár darabbal többet vásároljunk és készítsünk belőle padlizsánkrémet. De ezúttal nem a megszokott fokhagymás alapon, hanem kicsit módosítva. Lássuk az új receptet:

Hozzávalók:

  • 2 nagy padlizsán
  • fél fej hagyma
  • 3 keménytojás
  • só, bors
  • olívaolaj
  • citromlé


Elkészítés:

A padlizsánokat tepsibe helyezzük, és 180 fokon 20-30 perc alatt megsütjük. A héját felvágjuk és kikaparjuk a belsejét. Az egészet beletesszük egy aprítógépbe, mellédobjuk a feldarabolt hagymát és a gép segítségével pürésítjük. Ha megvan, öntünk bele egy kevés olajat, sózzuk, borsozzuk, csepegtetünk rá egy kis citromlevet, majd újra elkeverjük. Kicsit savanyíthatunk még rajta egy kevés csípős-paprikás mustárral. Amikor az ízek már rendben vannak, kitesszük egy tálba, a tojásokat apróra vágjuk és belekeverjük. Pirítóssal, csípős paprikakrémmel, sajttal tálaljuk (legalábbis nekem :-) ). Természetesen lehet aprítógép nélkül, simán villával is összekeverni, ez esetben a hagymát apróra vágjuk és persze az eredmény valamivel darabosabb lesz (ami persze nem baj).



Pulykamell mustáros paprikamártással

Gyors étel, magyaros íz, sok extra sem kell hozzá.

Hozzávalók:


  • 0,5 kg pulykamell vékony szeletekre vágva
  • 2 nagyobb paprika karikázva
  • mustár
  • só, bors
  • fél nagy doboz tejföl
  • 3 ek liszt
  • 4 dl víz


Elkészítés:

A húsok mindkét felét sózzuk, borsozzuk, bekenjük mustárral, majd fél órát állni hagyjuk. Egy serpenyőben olajon megpirítjuk a húsok mindkét oldalát (kicsit piruljon is meg). Közben hozzáadjuk a paprikákat is, hogy azok is süljenek, piruljanak. A tejfölt elkeverjük a liszttel, majd a vízzel higítjuk. Amikor a húsok megpirultak, ráöntjük a tejfölös keveréket és addig forraljuk, míg a hús puha lesz és a mártás besűrűsödik. A végén igazítunk a fűszerezésen, majd  rizzsel tálaljuk.


2012. szeptember 2., vasárnap

Dzsungelbéli étel-kaland

Budapesten, a Nyugati pályaudvar közelében a Jókai utca egyik pincéjében található a Dzsungel Kávézó és Étterem. Hangulatos hely négy teremmel, (plusz a kávézó) melyek különböző stílusban vannak berendezve. Van egy óceán, egy szavanna, egy kalóz és egy dzsungel terem. Tele pálmákkal, akváriumokkal (az óceán teremben egész falnyi akváriumok vannak), különböző színű lámpákkal, fali "vízesésekkel". A kalóz teremben pedig természetesen kalózok, kardok, hajóablakok láthatók. 

Az étlap is a teremelosztásnak megfelelően van kialakítva. Minden teremtípusnak van étlapi megfelelője. Rengeteg ételt és még több italt kínálnak. Sörök, pálinkák nagy választékban kaphatók. A másfél oszlopnyi listában láthatók belga, cseh, bajor, dán sörkülönlegességek. Sajnos van egy típus, melyet csak a listán látni, valóságban nem kapni. természetesen pont ebből néztünk ki egy szimpatikusat. Helyette kénytelenek voltunk barna sörrel és virgin pina colada-val vigasztalódni. Az ételeknek van egy izgalmas fantázia nevük, alatta pedig a leírás, mi is található benne.

A virgin pina colada

Díszítés az asztal belsejében - műbéka a dzsungeltalajon
Ilyen hatalmas listából nehéz választani, de azért csak összehoztuk. Mivel csak ketten voltunk, nem volt olyan nagy a kipróbálható ételek skálája, de azért néhányat megnéztünk :-)

Előételnek választottuk a Sajt, ahogyan a busmanok szeretik... fantázianevű csodát. Ez  két hatalmas szelet grillezett gomolyasajtot tartalmazott, remek füstölt ízzel, alatta pedig hatalmas mennyiségben hagymát, némi cukkinit, gombát, répát és paprikát rozmaringgal fűszerezve és grillezve. Az egészben rengeteg apró "széndarabka" (gondolom a grill-lapra letapadt részekről), ami elsőosztályú ízt adott az ételnek.


Folytatásnak levest ettünk. Az étlapon szerepel több különleges állat, de levesben csak a strucc fordul elő, mégpedig struccgulyás címen. Ez nem tudott különösebben felkavarni, így a Tengerek ajándékát választottam. Ez egy remek, tejszínes, krémes kagylóleves, a bortól enyhén savanykásan, gyenge kagylóízzel. Benne kockázott fehér és sárgarépa, valamint krumpli, jó pár darab 3-4 cm-es kagyló társaságában.


Ezután következtek a főételek. Részemről a Pórult járt Gá-val szimpatizáltam a szavanna-lapról, feleségem pedig a Gorillák a ködben nosztalgia-nevű étellel kacérkodott a Dzsungel "tartományból".

A Pórul járt Gá, mint a nevéből talán kitalálható libából készült. Mégpedig egy liba-bőségtál. Tartalma  sok libatepertő, hatalmas mennyiségű, vékonyra szelt lilahagymával, mellette egy ropogósra sütött bőrű libacomb (alig fűszerezve, de vajpuhán), hozzá két szelet füstölt libamájjal töltött libanyak és köretként  káposztás burgonyás nudli. A libacomb jó volt, a libanyak is finom májas ízű, kissé talán sós. A tepertőhöz nekem jól jött volna egy kis kenyér, így a nudlival ez túl zsíros. A legjobb benne talán a nudli volt. A káposzta alaposan megsült (ettől jó édes lett), sok borssal és első osztályú, puha nudlikkal.


A Gorillák a ködben elnevezés már kevésbé utal a tartalomra. Ez valójában egy nagy szelet bélszín (kívánság szerint sütve), tetején pirított kacsamáj, azon pirított gomba. Az egész leöntve barnamártással, köretként hercegnőburgonyával. A hús kellően puha, a máj kissé száraz (mintha sertésmáj lenne). A mártás savanykás, édesebben talán finomabb lenne. A burgonyákról nincs sok mondanivaló.


Miután ezeket legyűrtük (nem volt könnyű, nem spóroltak az étellel), már csak a desszert maradt. A nevek itt is izgalmasak, de a tartalmak semmi érdekeset nem nyújtanak. Végül a gyümölcsös somlói galuskánál maradtunk. Így utólag talán az epres rétessel jobban jártunk volna. A somlói egy talán közepes szintű sima somlói volt, csokis piskótával, vanília-pudinggal, kevés csokiöntettel és több tejszínhabbal. Már a felét megettük, de még mindig nem tudtuk mitől gyümölcsös? Ekkor találtam egy kis darab gyümölcskockát benne. A végére 5-6 darab is összejött, együttesen sem tettek volna ki egy harmad almát. Hát emiatt igazán kár volt spórolni a csokival és a dióval (ez nem volt rajta).


A végső konklúzió az volt, hogy túl sok étel maradt még le a próbáról, muszáj lesz még ide visszajönni.  A mostaniak közül az előétel és a leves volt a legjobb. Mindenképp meg kell néznem a haltálat, de a kenguru vagy krokodil is érdekes lehet. A hely jó hangulatú, az ételek alapvetően jók. Nem hasonlítanám mondjuk Philippe-hez, mert nem az a kategória. Ez inkább tágabb rétegek számára készül, az pedig sokkal kisebb csoportot céloz. Ettől függetlenül a kevéssé extra ételeket nagyon ízletesen készítik és figyelnek a formára is. A választékra és mennyiségre sem lehet panasz. A pincérek ugyan kissé lassan jönnek, de minden egyéb rendben van. Érdemes kipróbálni.

Ki mennyit tud enni két óra alatt? - Gastland étterem és panzió M0

Ezen a héten ismét úgy hozta a sors, hogy az M0 mentén kajáltunk, de ezúttal szerencsére korábban jártunk, így nem csak a McDonalds volt nyitva. Este 10-ig működik a Gastland M0 étteremben a grillkonyhán a svédasztalos étkezés. A mindenfelé látható reklámokon azt olvashatjuk, hogy 990 forintért korlátlanul ehetünk az kitett ételekből. Persze egy kicsit átverés az egész, hiszen azt már nem reklámozzák, hogy erre 2 óránk van (ami persze bőven elég, ráadásul nem tudom, tényleg figyelik-e), illetve hogy az ételhez kötelezően italt is kell fogyasztani, ami azt jelenti hogy a 990 forint minimum 300 forinttal növekszik. Persze nem mondom, hogy az 1290 forint olyan sok lenne egy korlátlan fogyasztásért, csak így kissé megtévesztésnek érzem.

Na, de inkább nézzük a lehetőségeket. A hotelban kétféle módon lehet étkezni. Az egyik az a la carte étterem, a másik pedig a grillkonyha, ahol a fent említett korlátlan fogyasztás történik. Általában 3-4 féle leves, többféle főzelék, pörköltek, húsok, tészták találhatók. Mindehhez sokféle savanyúságból választhatunk. Grilleztethetünk is a kitett fűszerezett nyers húsokból (többnyire csirke, többféle páccal). A végén pedig jöhet a desszert :-)

Amit összeszedtem - másodszor (ez sajnos látszik a tányéron :-) )

Nos, ahogy észrevettem, a legtöbb ember, ha sokféléből választhat tetszőleges mennyiségben, igyekszik minél többet  kipróbálni. Én is ezek közé tartozom. A fent említett alkalommal a következőket választottam. Rántott csirke, fasírtgolyók, gombás tészta, valami csirkemájas pörköltszerű izé (nem volt kiírva a neve) és sültkrumpli.

A csirke puha volt, a panír ropogós és nem is volt olyan rossz ízű. A fasírt jól volt fűszerezve, kívül kissé keményre sült, de azért egész jó. A tészta érdekes volt. Nem szabvány négyzetesre vágott, hanem nagy darabokra tördelt tészta, borsosan, gombásan. Önmagában is finom volt, de nekem sokkal szimpatikusabb volt a ráöntött májpörkölt-szerű izével. Valamilyen enyhén paprikás resztelt máj alap lehetett, borsosan. Bár kinézetre inkább olyan volt, mintha a kínai étteremben nézném a megszokott, keményítővel besűrített szószokat. Az ízével azonban meg voltam elégedve. A krumpli jól megsülve, enyhén ropogósra sikerült.

Desszertként sokféle krémes süteményből választhatunk. Nekem egy tiramisu-szerű lett szimpatikus. Íze már nem volt annyira izgalmas. Vékony piskótán enyhén kávés, pudingos krém trónolt, tetején kakaószórással.

Összességében kellemes helyen (nagy tér, szép fa mennyezet), sokféle ételből választhatunk, nem is magas áron. Természetesen a kínálat nem túl extra, egyszerűbb ételek, a maga szintjén jól elkészítve. Ha valaki erre jár étkezésidőben, nyugodtan próbálja ki, csak vigyázzon, nehogy túlegye magát.