2012. augusztus 29., szerda

Éjszakai vendégeskedés a Szeráj-ban

Budapest éjszakai élete az elmúlt bő tíz évben erősen felpezsdült. Van buli hétvégén, van buli hétköznap. De mit csináljon az ember, ha közben megéhezik és viszonylag gyorsan szeretne valamit enni. Ahogy tapasztaltam az egyik lehetőség, ha beáll a McDrive-ba és ott rendel (ez egy másik cikk témája lesz :-) ) vagy keres magának egy arab-török-stb. gyros éttermet. Ezekből mára minden utcában van vagy kettő, és a legtöbb hajnali 2-ig vagy akár 4-ig is nyitva van. Ezek közül is kiemelkedik a Szeráj nevű hely, a Vígszínházzal szemben. A választéka még hajnalban is elég nagy és az ételek minősége is meghaladja az átlagos büfé szintet. Ha a város északi felében, esetleg a belvárosban éhesen talál a hajnal, ezt a helyet szoktam felkeresni. Néhány látogatás eredménye a következő lista.

A zöldséges borjú kecskesajttal az egyik kedvencem (a gyros tál mellett). Az edényben gyakorlatilag egy sűrű gulyás található, répával, sok hússal, krumplival és a tetejére egy nagy adag krémes sajtot sütnek. Díszítésnek paradicsom és csípős zöldpaprika-szelet kerül. Finom hozzá a török kenyér.


Húsokhoz és minden máshoz nagyon finom az ezme nevű saláta. Ez tulajdonképpen csípős paprika és egyéb zöldségek ledarálva krémnek. Kicsit savanykás, de nagyon jó.


A desszertek közül sosem maradhat ki a kakaós baklava. Szerencsére itt ritkán találkozom már kiszáradt verzióval.


Először kóstoltuk a csokis grízes kockát, de ez is bejött. Gyakorlatilag kakaós tejbegríz téglázva.



A zöldséges csirkemellel kevésbé voltam megelégedve. A hús túl vastag volt és száraz. A tetején volt némi zöldséges, majonézes krém, de annyira kevés volt, hogy az nem segített. Eredetileg paprikás szószban volt, melyben krumpliszeletek is előfordultak. A bulgur, amit hozzá rendeltem már jobb volt egy fokkal. 


Összefoglalva a Szeráj az egyik legjobb, legnagyobb választékkal rendelkező hely, mely nagy népszerűségnek örvend. Az ételek átlagosan jók, egy-kettő van, ami számomra nem annyira szimpatikus, de ha másra épp nem, a gyros tálra mindig lehet számítani. Én tésztával szeretem. A falafelük viszont nekem nem ízlik. Mindenesetre ha az ember éjszaka megéhezik, itt jobbat ehet, mint egy "hagyományos" gyorsétteremben.

Tortilla chips paradicsomos mártogatóssal

Gyorsan elkészíthető rágcsálnivaló tévézéshez, beszélgetéshez. Ha magunk készítjük, legalább nem tartalmaz tartósítószert és egyéb mesterséges anyagokat. :-)

Hozzávalók a chipshez:
  • rétesliszt
  • kukoricadara
  • víz
  • olaj

A lisztből és a darából (nagyjából azonos arányban) vízzel és egy kevés olajjal kemény tésztát gyúrunk Figyeljünk arra, hogy a só se maradjon ki belőle. Tépjünk le belőle egy darabot, nyújtsuk ki egészen laposra és vágjunk belőle kis háromszögeket. Ezeket forró olajban mindkét oldalán gyorsan süssük ki, hogy ropogós legyen. Addig folytatjuk, míg az egész el nem fogy.

Hozzávalók a paradicsommártáshoz:
  • 0,5 kg paradicsom hámozva és kockázva
  • 2 fej hagyma apróra vágva
  • pár szem római kömény
  • pár szem édeskömény
  • 3-4 szelet gyömbér apróra vágva vagy őrölt gyömbér
  • paradicsompüré
  • őrölt koriander
  • garam masala
  • kurkuma
  • chilipor
  • cukor

Az apróra vágott hagymát kevés olajon barnára dinszteljük (kb. 10 perc). A vége előtt 2 perccel beleszórjuk a köménymagokat. Utána hozzáadjuk a koriandert, gyömbért, garam masalát, kurkumát és chilit. 1-2 percig még sütjük, majd beleszórjuk a paradicsomokot. Ezeket addig sütjük, míg alaposan szétfőnek. Beletesszük a paradicsompürét és 2-3 kk cukrot is. Az egészet sűrűre főzzük, beállítjuk az ízeket, majd levesszük a tűzről és tálaljuk.


2012. augusztus 27., hétfő

Vendégségben a három nyúlnál - Három nyulak vendéglő - Dömös

Dömösön nyaraltunk ismerősökkel az elmúlt hétvégén. (Ezen nyaralás terméke a esztergomi kirándulás is.) Lakóhelyünktől nem messze folyt a Duna, és ha a folyás mentén sétáltunk 150 méter, elértük a helyi kempinget amely, - gondolom a nyárra való tekintettel - igen zsúfolt volt. De volt egy nagy előnye: a kemping rendelkezik állítólag a falu egyetlen éttermével. A neve nagyon kedves: Három nyulak vendéglő.


Az épület belseje hangulatos, világos, a tetőszerkezet is a díszítés része, a falakon körben pedig a három nyulak mese olvasható. A terasz az épület Duna felőli oldalán húzódik körben és így remek a kilátás a folyóra és a túlpart hegyeire.


Sokan voltunk, tömeg is volt, de a pincérek kedvességének köszönhetően végül sikerült helyet kapnunk a teraszon, remek kilátással. Több ember, többféle étel, több teszt lehetőség. Ennek örömére hétféle ételt sikerül kipróbálnom (a desszerteken kívül). Ez már azért nem rossz. :-) 

Az italválasztékban itt is volt limonádé. (lassan már összehasonlító elemzést is lehetne készíteni :-) ) Lehetett szénsavval kérni, vagy anélkül. Rendeltünk is jópárat. Sajnos nem ez volt életem legjobbja. Kissé (némelyik jobban) meleg volt, és mintha édesítőszer-ízt éreztem volna rajta. Persze azért iható volt, de volt már sokkal jobb is.



Elsőként jöttek a levesek: a brokkolikrém leves pirított mandulával nem okozott nagy csalódást. Brokkoli íze volt, a mandula jól kiegészítette ezt.


A tárkonyos vadraguleves  már egy érdekesebb eset. Helyes kis piros lábasban tálalták. Rengeteg zöldség volt benne (répa, brokkoli, karfiol, zöldbab), tetején rengeteg tárkonnyal. A hús benne kicsit zsíros volt, de puha. Sajnos az összhatás mégsem volt az igazi. A tárkony ellenére kicsit ízetlennek tűnt. A mennyiségre sem  lehetett panasz.


A főételek közül lássuk először a bardírozott csirkemellet füstölt juhsajttal, rozmaringos csicseriborsó-pürével. A csirkemell bacon borítással kellően puha, kicsit sótlan, de jóízű volt. Belsejében volt némi zöldség a juhsajtban. A csicseriborsó-püré sajnos tejesen ízetlen, és kissé darabos állagú.


A dömösi aprópecsenye gondolom helyi specialitás. Valójában egy enyhén fűszerezett brassói, csülökdarabokkal és kovászos uborkával keverve. Ha valaki kedveli a csülköt (mint pl. én), akkor ez egy nagyon jó választás. Bár kissé nehéz étel, én inkább télen kívánok ilyesmit.


Kipróbáltuk a cigánypecsenyét is. Nagy meglepetés itt sem ért. A hús kellően megsült, a fűszerezéséből itt is csak a sót hiányoltam. A tetején a kakastaréj kellemes emlékeket idéz számomra.


A következő, serpenyőben tálalt étel a sült kacsacomb, zöldalmás párolt káposztával, lilahagymás puliszkával. A hagymás puliszka egy kissé morzsolódós volt, zöld fűszerekkel, rétegesen felépítve. Íze önmagában kevés, de ha keveri az ember a lilakáposztával, egyszerűen fantasztikus. Főleg ha hozzáesszük a finomra sült, puha kacsát. Az almaszeleteket a serpenyő aljában találjuk.


A főételek sorát a tűzdelt szarvas-sült áfonyalekvárral és házi burgonyafánkkal zárta. A burgonyafánk csakugyan helyi készítmény lehet, jó ízzel. A hús kellően puha, az áfonyás mártás is fantasztikus. Érdemes kipróbálni.


Természetesen semmilyen étkezés végéről nem hiányozhat a desszert. A választék itt nem túl nagy, mindösszesen 3 ételből választhatunk. Ezeket mi mind ki is próbáltuk.

A köleshalom erdei gyümölcsöntettel egy nagy kupac félig főtt kölesből állt (itt-ott összecsomósodva), leöntve sok gyümölcslekvárral. Ez önmagában nagyon finom, csak kissé túl édes. Ha a mag főttebb lenne, nem is lenne olyan rossz, de így ...? A fele sem fogyott el. :-(


A brownie fagylalttal és mentalevéllel már jobb választás. A csokis piskóta ugyan egy kicsit túl tömör, de a vanília fagylalt és a csokiöntet annál jobb.


A legjobb választás mégis a habos somlói galuska lehet. Ez ugyan egy sima somlói galuska, de a piskóta és a krém mégis annyira könnyűre, "habosra" sikerült, hogy szinte elomlik az ember szájában. A tetejére nyálcsordító tejszínhab-halmok és darált mogyoró került.


Összefoglalva, bár ez az egyetlen ilyen étterem Dömösön, a hely kellően jó választékkal rendelkezik. A minőségre sem lehet nagy panaszunk. Sok, ennél rosszabb étteremmel is találkozhatunk, sokkal jobb körülmények között. A pincérek ugyan kicsit lassan érkeztek (valószínűleg a nagy tömeg miatt), de néhány ételre feltétlenül érdemes volt várni. Ha valaki erre jár, semmiképp ne hagyja ki.

2012. augusztus 26., vasárnap

Vár-panoráma a Padlizsán étterem udvaráról

A múlt héten Esztergomban jártunk. Úgy terveztem, hogy a meghirdetett kézműves vásárban vacsorázunk, de csalódnunk kellett. A kézműves vásár nagyon gyenge volt, ráadásul az étel kínálat is kimerült az amerikai hot-dog, gulyás és lángos szintjén.Mivel ez nem hiányzott, kerestünk egy használhatóbb helyet. Így akadtunk a vár alatt a Padlizsán étteremre, mely a régi városrészben, az egymáshoz épített házak között bújik meg. Hangulatos belső és még hangulatosabb udvar tartozik hozzá. Itt le is telepedtünk egy asztalhoz, ahonnan remek kilátás nyíl a a szikla tetején trónoló vár egyik bástyájára. A falakat böngészve kiderült,. hogy Orbán Viktor és Habsburg Ottó is vendégeskedett itt.


Bár már fél kilenc is elmúlt és az étterem 10-ig van nyitva, szívesen fogadtak. Megjegyzem fél tízkor érkezett egy páros, és őket sem utálták ki a sok helyen megszokott: "a konyha már zárva van" szöveggel. Letelepedtünk és megrendeltük az italokat. Mivel szokás szerint vezettem, fél liter kólát kértem, melyet egy hatalmas pohárban hoztak:


Sajnos már sötét volt, így a képek nem lettek túl sikeresek :-), de az arányok talán így is jól látszanak. Az ételekkel nem volt teljesen szerencsénk. Az enyhén szakadozott étlapról először tavaszi sajtos zöldhagyma levest szerettem volna rendelni, de csak fokhagymakrém leves volt. Ez annyira nem hiányzott, így a levesről lemondtunk :-( Főfogásnak négyen 4 félét rendeltünk, így nagyobb volt  teszt-lehetőség. Meglepetésként a várakozás unalmát enyhítendő kaptunk bemelegítő-ételt is. Egy fél burgonya tetején zöldfűszeres túró trónolt, mellé céklás majonézes mártás került, krumpli, uborka, alma darabokkal. Igen érdekes volt. 
És most lássuk a többi részletet:



A sajtbundában sült sügérszelet mediterrán zöldségraguval és szeletben sült burgonyával egy nagy halfilé, vékony tojásos bundában, a tetejére sajtot sütöttek. A mediterrán zöldségragu természetesen paradicsom-szósz alapú volt (sejthettem volna, de persze akkor már mindegy volt :-( ) Szeletben sült burgonya ugyan inkább félbevágott volt, de azért nem volt rossz. Az egyetlen gondom a hallal volt. Én ugyan nem vagyok nagy sügér-szakértő, de amit annak adtak igencsak emlékeztetett a pangasiusra, ami messze nem az a kategória.


A második étel a bécsi szelet pirított burgonyával volt. Ez nem egy extra étel, nem is volt sok meglepetés benne. Az egyetlen ami érezhető rajta, az erősen morzsa-ízű panír.


Következik a sertés szűzérmék hagymalepénnyel és burgonyával. A hús nem volt túlfűszerezve, de puha volt. A hagymalepény tulajdonképpen zöldfűszeres palacsinta a sertés tetején, leöntve tejföllel. Ezek együtt kellemes íz-összhatást nyújtottak.


Végére maradt a borsos marhahátszín burgonyaropogóssal. A pincér előtte megkérdezte, mennyire süssék át a húst. Ebben nem is kellett csalódnunk. A mártás is kellően jóízű volt, hozzá pedig krokettet tálaltak.


Összefoglalva az étterem kellemes helyen található, a pincérek udvariasak és az étel sem rossz. Nem állítom, hogy minden a legtökéletesebb (ld. sügér - pangasius kérdés), de egy átlagosan jó kategóriát megér nálam. Bár az árak belvárosiak, mégis érdemes lehet ide betérni, ha valaki éhes és erre jár.

2012. augusztus 22., szerda

Étkezzünk gyorsan, magyarosan a 64-es út mentén

Simontornya szomszédságában, az ozorai elágazás előtt, Igar külterületén található egy lovardával, fagylaltozóval és játszótérrel egybekötött falatozó. Valamelyik vasárnap, az országot átszelő utunkon bukkantunk rá. A hely kívülről szimpatikus, bizalomgerjesztő volt és mivel már nagyon éhesek voltunk, elhatároztuk, hogy kipróbáljuk.


A hely átmenet az önkiszolgáló étterem és a hagyományos étterem között. A salátákat és leveseket saját magunk hozhatjuk el a pultról, majd az étlap vagy a falon található felsorolás alapján (a kettő nem teljesen egyezik) a "konyhából" rendelhetünk egyéb ételt és ezt egy hölgy kihozza nekünk az asztalhoz. A belső rész hangulatosan, régi parasztházak stílusában van berendezve, a kert felőli fal üveg, a plafonon látszanak a gerendák. Néhány asztal és mellettük hosszú padok találhatók benne.


Az étlap nem túl hosszú, de a hagyományos magyaros éttermi és hazai ételek java megtalálható rajta: marhapörkölt, csülkös pacal, töltött paprika, lecsós szelet, cigánypecsenye stb. A mi választásunk a fél kacsára, a sertés steakre Lyoni hagymával, kakastaréjjal, és a milánói sertésbordára esett. Előételként megkóstoltam a citromkrém-levest, az egzotikumot ígérő elnevezése miatt. És hogy milyen volt:

Nos, a citromkrém-leves egy jó adag citromos joghurtnak tűnt. Kellemesen hideg volt és frissítő.


A milánói sertésbordáról sokat nem lehet mondani, ezt ritkán rontják el. Igaz, itt a szószban nem holmi darált-izé kapott helyet, hanem sonkacsíkok, ami sokat emelt a színvonalán.


A sertés steak , kicsit vastag volt, csak enyhén fűszeres és egy cseppet rágós, de azért nem volt rossz. tetején egy nagy adag pirított hagyma csücsült, hozzá szép szelet kakastaréj, húsos szalonnából. A hús része egy kicsit elégett, de a zsíros fele így pont jóra sikerült. Grillezett zöldséget kértem hozzá köretnek, az kiváló volt.


A választékból a legjobb a kacsa volt. Minimál fűszer, ropogós bőr, puha hús. Egyszerűen tökéletesre sikerült. A köretként szereplő petrezselymes krumplik tetején némi fokhagyma-zúzalék díszelgett. A három étel közül egyértelműen ez vitte a prímet.


Összefoglalva a hely nagyon kellemes, az ételek nem túl kacifántosak, a nevük sem utal semmiféle csodára, és mégis jók.Az egyetlen negatívum lehet a sok légy (gondolom a mellette található állat-udvar miatt). Egyet mintha a gulyásban is láttunk volna :-(, így azt kihagytuk. Ha valaki erre jár, feltétlenül próbálja ki.





2012. augusztus 14., kedd

Aludttejes prósza

Amikor a család nem iszik elég tejet, bizony rajtunk marad sok savanyú házi tej. Ezeket általában eltesszük aludni, majd túró készül belőle. Abból pedig túrógombóc, vagy egyéb túrós süti. Csakhogy ezeket is megunja az ember, kellett valami újdonság. Mi lenne, ha nem túrót készítenénk, hanem még az aludttejet használnánk fel? A netet böngészve maimoninál találkoztam az aludttejes prósza receptjével. Második próbálkozásra már elég jól sikerült. Íme:



Hozzávalók:


  • 1 liter aludttej
  • 4 tojás
  • 4 ek cukor
  • liszt
  • olaj, só
  • tejföl
  • szilvalekvár


Elkészítés:

Az aludttejben elkeverünk egy kávéskanál sót, a tojásokat, a cukrot és annyi lisztet, hogy palacsintatésztánál sűrűbb tésztát kapjunk. A masszát kiolajozott tepsibe töltjük (Vigyázzunk, hogy ne legyen túl nagy a tepsi. Akkor lesz igazán jó, ha elég magas marad a tészta.) Az egésznek a tetejét felváltva tejföllel és lekvárral pöttyözzük. Lehet bele szórni sárgabarackot vagy egyéb gyümölcsöt is. 190 fokos sütőben kb. egy óra alatt sül meg. Szeletelni már kihűlt állapotban célszerű.

2012. augusztus 13., hétfő

Rántott hal zöldséges-füstölt sajtos krumplipürével

A krumplipüré jó étel, de nem sok íze van. Persze lehet ezen is segíteni. Ennek sok módja van. Íme egy lehetőség. Hozzá rántott halat készítettem, igaz, egyszerű módon, mirelitből ( :-) )



Hozzávalók:


  • fél cukkini
  • 5 szem nagyobb gomba
  • só, bors
  • megmaradt krumplipüré
  • 50 g füstölt sajtkrém
  • 2 gerezd fokhagyma


Elkészítés:

A cukkinit kockázzuk (kb. 1x1 cm-re), a gombákat felezzük majd kb fél centiméter vastagságú szeletekre vágjuk. Kevés olajon elkezdjük pirítani a cukkinit. Figyelünk rá, hogy kicsit megpiruljon (ez ad neki jó ízt). Sütés közben sózzuk, borsozzuk. Mikor félig elkészült, hozzáadjuk a gombát. A végén belekeverjük a szeletelt fokhagymát. Hozzáadjuk a krumplipürét és a sajtkrémet. Addig keverjük, míg krémes állagú lesz. Kész, lehet tálalni.

2012. augusztus 9., csütörtök

Névnapi ebéd a Zila kávéház és étteremben

A névnap is egy remek alkalom, hogy új éttermeket próbáljunk ki. A Zila kávéház és éttermet ismerősök ajánlották valamikor tavaly, de eddig még nem sikerült ide eljutni. Most eljött a lehetőség. Nem az én névnapomról lévén szó, nem valamilyen ázsiai vagy egyéb extrém ételeket kínáló helyet kerestünk, hanem inkább a klasszikus "magyar" konyhát részesítettük előnyben.

A Zila kávéház 1903-ban épült lövöldeként. Hosszú története során volt rendezvényközpont és strandöltöző is. 1984-ben Zila László mestercukrász itt nyitotta meg a Krisztina Cukrászdát. 2002 óta működik mint kávéház és étterem.

A hely nagyon kellemes. Az épület kívülről a több, mint 100 éves építési stílust adja vissza. Előtte hatalmas terasz, napellenzőkkel és hozzá vízporlasztó berendezéssel, ami segít a levegő hűtésében. Kétoldalt saját parkoló áll rendelkezésre. A belső berendezés is a klasszikus háború előtti időket idézi, mégis minden modern és nagyon elegáns.



Az étlapon mindenféle étel megtalálható a levesektől a szendvicseken át a vadételekig. És természetesen a cukrászda teljes süteményválasztéka. Italokból igen nagy a választék. Szerencsére az alkoholmentes kínálat is elég bő. Nagyon izgalmasak a különböző limonádék és mézes szörpök. Ezeken kívül teák, kávék és csokoládék is kaphatóak.

Most nézzük, mit is választottunk a hatalmas kínálatból.

Italként mindketten a citromos limonádét választottuk, ami a nagy melegben nagyon jól esett. Rengeteg citrom, lime, jég volt benne és még egy szem cseresznye is :-)


Előételként rendeltünk kecskesajtot pepprónival sütve és egy paradicsomos bazsalikomos pulykaragulevest.


A kecskesajt lágy, krémes sajt (feta jellegű) volt, melyet vélhetően a paprikák után sütöttek a grillen. Érezhető volt rajt az enyhe csípős íz. A paprikákat is megpirították. Azt ugyan nem értettem, hogy egy ekkora darab sajthoz miért adnak majd fél kiló igen csípős paprikát. Nem tudom, hányan ették már meg az összeset, de gyanítom nem sokan. Főleg, hogy kenyeret sem kínáltak hozzá. Mindenesetre egy csomó csípős paprika némi sajt enyhítéssel remek étvágyat csinál a következőkhöz :-) Pedig jó, ha a harmadát meg tudtam enni a paprikának.


A leves egy tejszínes paradicsomleves volt, zöldséggel és pulykahússal. A bazsalikom-tejszín-paradicsom hármas hihetetlenül kellemes összhatást adott. A menyiséggel sem fukarkodtak.

Főételként egy kétszemélyes Krisztina-tálat rendeltünk, melynek az az előnye, hogy az étlapon található húsok közül jó párat tartalmaz, s így egy átfogóbb képet kaphatunk az ételek stílusáról.


A tál az étlap szerint a következőket tartalmazza: kacsacomb, rántott camembert, cigánypecsenye, kijevi jérce, lecsó, jázminrizs, grillezett zöldségek, steakburgonya, áfonyamártás. A lecsó és az áfonyamártás kis tálkákban érkezik. A kacsacomb "nyelén" a szokásos fóliaborítás a tisztább kézbevehetőség kedvéért. A cigánypecsenyén egy nagy adag sült hagyma díszeleg. Az ízek már nem ennyire fényesek. A kijevi jércemell fűszeres sajttal volt töltve, de sajnos inkább csak sajtíz volt érezhető, a fűszerek kevésbé. A kacsa ízesítése sem volt túl intenzív. A cigánypecsenye enyhén fokhagymás-borsos ízt adott. A grillezett zöldségek jók voltak, a krumplinak is jó íze volt. A lecsó jó, az áfonyamártás kicsit érdekes. A mennyiségre nem lehetett panasz, még 1,5 napnyi ebédre elég volt 2 ember számára. :-)

Ebéd után érkezett a desszert. Mivel mellesleg cukrászdában (is) vagyunk, van bőven választék süteményekből és fagyikelyhekből. A sütik között megtalálhatók Magyarország tortái 2007-től 2011-ig. Az én választásom a 2007-es madártej-tortára esett. Feleségem a Ferrero tortát szemelte ki. Mivel az ő névnapja volt, a tortát ajándékba kapta a cukrászdától.

A madártej torta egy érdekes találmány. Vékony piskóta rétegen lekvár, krém, ismét piskóta, majd egy nagy adag krém (krémes krém), melynek a tetején kialakított vályúban madártej öntet rejtőzött a tejszínhab alatt. Finom volt, bár nekem kissé sok volt az édességből.


A Ferrero torta is nagyon kellemes. Sok krém, csoki és vanília, kevés piskóta, kívülről pedig mogyorós csokimáz.


Összefoglalva, ha az ember ízlésesen tálalt, hagyományos ételeket szeretne enni, elegáns környezetben, udvarias kiszolgálással, csak javasolni tudom a helyet. Az ételek jók, bár az  én ízlésemnek egy kicsit enyhe a fűszerezésük. Az izgalmas nevek mögött semmi extra nem rejtőzik, de az egyszerűsége ellenére nagyon jó. Ha még ráadásul az ember sokat is tud enni, akkor különösen javasolt. Természetesen azok sem járnak rosszul, akik csak a cukrászda-részt kívánják felkeresni.


2012. augusztus 7., kedd

Hagymás harcsa

Gyors és könnyű vacsora harcsából. Az elkészítés is nagyon egyszerű. 2-3 fej hagymát szálasra felszeletelünk. 3 gerezd fokhagymát is szeletelünk hozzá. A harcsafilét kockákra vágjuk.Egy kevés olajat öntünk egy serpenyőbe, rátesszük a hagymát és 1-2 percig pirítjuk. Beletesszük a harcsát, sózzuk, borsozzuk. Szórunk bele egy marék lecsöpögtetett kapribogyót és egy adag felkockázott paprikát. Sütjük, amíg a hal elkészül (4-5 perc). Mikor már majdnem kész, beletesszük a fokhagymát is. Citrommal, vagy a kapribogyó levével enyhén savanyítjuk. Tálalhatjuk rizzsel (de akkor inkább ebédnek kínáljuk), vagy sajtos tortillával.


Halleves másképp

A mélyhűtő takarítása mindig nagyon hasznos. Az ember megtalál egy csomó mindent, amit valamikor nagy lelkesen megvásárolt, majd bent felejtette a mélyhűtőben. Így jártam én is. Találtam egy adag hal alaplének valót és egy adag afrikai harcsát. A harcsa egy részéből hagymás harcsa készült, a másik részét a leveshez használtam fel.
A szokásos paprikás halászléhez valahogy nem volt hangulatom, így más elkészítési módot kerestem. Lássuk, hogyan készült:



Hozzávalók:

  • egy vagy több pontyfej, farok, és uszonyok
  • egy kisebb zeller
  • 2 szál thai citromnád
  • egy darab (5-6 cm) gyömbér
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1-2 fej paprika
  • 2 ek. szezám-olaj
  • 1 adag afrikai harcsa kockákra vágva
  • egy adag üvegtészta
  • halszósz
  • osztrigaszósz
  • citrom


Elkészítés:

Az alaplének való haldarabokat, a zellert és a citromnádat egy edénybe tesszük, felöntjük 2 liter vízzel, majd 2 órán keresztül főzzük. Ne legyen túl nagy a hőmérséklet, elég ha éppen fodrozódik a víz teteje. Miután elkészült leszűrjük. A "sűrűjét" odaadjuk a macskának :-), a levet pedig félretesszük.
A gyömbért és a fokhagymát megpucoljuk, majd lereszeljük A szezám-olajat egy edénybe tesszük (wok a legjobb :-) ), felforrósítjuk. Beleszórjuk a reszelt gyömbért és fokhagymát és kb. 3 percig pirítjuk. Ezután ráöntjük az alaplevet. Sózzuk. Öntünk bele egy kevés halszószt és a osztriga-szószt. Felforraljuk a levest, beletesszük a harcsadarabokat és az üvegtésztát. 5-6 percig még forraljuk (míg megfő a tészta és a hal), a végén beletesszük a felaprított paprikát is. Kész, lehet tálalni. Ha nem túloztuk el a tészta mennyiségét (mint én), akkor jobban hasonlít a leveshez. Aki csípősen szereti, főzzön bele chili-paprikát vagy tálaláskor tegyen bele Erős Pistát, az illik a legjobban hozzá.