A cipóban tálalt leveseknek van egy olyan hibája, hogy rengeteg kenyérbél marad meg utána. Amit persze szívesen megesznek a halak, vagy a tyúkok, de még jobb lenne, ha emberi fogyasztásra használnánk. A tegnapi raguleves "tányérját" a mai reggelihez használtam el a következő módon:
A majd másfél kiló kenyér belét kis darabokra tépdestem. Felvertem 9 tojást 2 dl tejjel, sóval, borssal és egy marék aprított friss petrezselyemmel. (Szerencsére akadt elég a fehérrépa végén :-) ). Az egészet ráöntöttem a kenyérre és összekevertem. A lényeg, hogy jó alaposan beitassa a kenyereket, és az sem baj, ha az egészből egy nagy massza lesz. Közben a serpenyőn lesütöttem egy nagy adag kis kockákra vágott füstölt szalonnát. Erre öntöttem rá a kenyérmasszát. Ezután nincs más dolgunk, mint kevergetni míg megsül az egész. Közben itt-ott lepirul, ami direkt jó. A végeredmény morzsalékosan megsült "bundás kenyér". Kinézetre hasonlít a császármorzsához. Tálalásnál megszórjuk reszelt sajttal.
Ha az embernek megfelelő teflonos serpenyője van, meg lehet próbálni egy nagy lepényként is megsütni. Fűszerezni lehet a só-bors-petrezselyem helyett fokhagymával is, illetve ki mit szeret. Ha valaki inkább édességet szeretne készíteni, akkor a tojás-tej keverékbe cukrot és vaníliás cukrot keverjen. Sütés után lekvárral vagy fahéjas mézes öntettel is lehet enni. Ilyenkor persze inkább olajon süssük, a füstölt szalonna alap kicsit bizarr kombinációt eredményez. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése